Mesemalom

Vendel bácsi magabiztosan vezette Franci nénit az egyforma épületek között. Eleonóra ugyanabban a házban lakott, ahol ő, csak éppen egy emelettel lejjebb. A bácsi azt is tudta, mikor van otthon. Elárulták a zongorafutamok. Ilyenkor Vendel bácsi lekapcsolt rádiót, tévét, és csakis a szomszédból áradó muzsikára figyelt.

A kóbormacskák elmerültek a falatozásban. Borneó feje is egyre mélyebben lógott be a dobozba. Húzós fejezte be elsőnek. Tekintetével Kamut kereste, ám a foltos macska még görnyedten hajolt a konzerv fölé.

- Uramisten! Mekkora dög! – sikított fel Franci néni. Vészhelyzet van, csodába a titkos megfigyeléssel, suhant át az agyán, és előrontott a tujabokor oltalmából, hogy halálra rémült kandúrja segítségére siessen.

Cuki és Borneó másnap este is a Kotorékdombnál találkoztak.

Kamu a tujabokor felé indult. Görbe lábait óvatosan emelgette, mint aki meleg parázson sétál. Mióta rendszeresen evett, sokkal könnyebben járt, pedig neki kevesebb jutott az ételből, Húzós magának tartotta meg a vacsora legfinomabb részét.

Álmos, a kék városi busz, csendesen botorkált megszokott útvonalán. Az utolsó menet, biztatta magát. Még néhány utca, és ő is befut a garázsba, hogy a többiekkel együtt ünnepelje a Karácsonyt. Fáradtan körbenézett. Szenteste volt, rajta kívül szinte már senki nem járt az utcákon.

Mikulás apó hazaérkezett lappföldi házába. Fáradt volt, alaposan megviselte a hosszú út. Soha senkinek nem merte elárulni, mennyire utálja a kötelező télapógyűléseket. Ráadásul idén egy kicsit elhúzódott a találkozó, amit a japán télapó, Szantaszán szervezett.

A gyerekek, ahogy Franci néni Eleonórát és Tivadart nevezte, másnap este nem értek rá. Franci néni azonban egyedül is vállalta, hogy Cuki nyomába ered. Itt valami titok lappang, mondogatta, miközben izgatottan járkált fel és alá a szobában. Majd Miss Franci szépen utánanéz a dolognak!

Franci néni olvadozott a gyönyörűségtől. Mosolyogva idézte fel magában Miss Marple, a híres a nyomozónő törékeny alakját, akit titokban mindig irigyelt a veszélyes kalandok miatt, melyekben szerencséje folytán része lehetett. Franci néni biztos volt benne, hogy ő is kiváló nyomozói logikával rendelkezik.

A nagy papírdobozt még hetekkel ezelőtt dobta le egy öltönyös férfi a Szemét-szigeteki kukák mellé. Kamu összehordott pár rongyot, kihajított pulóvert a környékről, és otthonos melegedőt rendezett be a belsejében.

Franci néni aggódva méregette a kandúrt. - Mi az, Cukikám? – simogatta meg selymes, vörös bundáját. – Talán beteg vagy?

Amikor Cuki megjelent, Borneó már több mint egy órája várt rá a Kotorékdomb tetején. Éppen nagy levegőt vett a szemrehányáshoz, amikor a vörös kandúr illatozó finomságot pottyantott az orra elé.

Eleonóra és Tivadar óvatosan közelebb lopóztak a szemetesládákhoz. A közeli tujabokrok rejtekéből csodálkozva figyelték, ahogy Tivadar Borneója és az ismeretlen vörös kandúr egy hosszúszőrű, megtermett kóbor macskával veszekszik.

Cuki nagyot nyelt. Húzós merev tekintete szinte megbénította a vörös kandúrt, mégis közelebb lépett, hogy szembenézzen a kóbormacskák királyával.

A parkoló autók egymásnak durcásan hátat fordítva álldogáltak a Kotorékdombot övező, első háztömb mellett. Borneó és Cuki a két sor között osont, nem is sejtve, hogy valaki a nyomukban jár, és fától fáig lopózva követi őket.

Cuki és Borneó a következő napon is a Kotorékdomb tetején találkoztak. - Jó estét! – dünnyögte Cuki az orra alatt, amikor a fekete kandúr megjelent.

Tivadar megérkezett a parkba. Előző nap ide beszélték meg a találkozót Eleonórával, a Blans névre hallgató, eltűnt cica gazdájával.

Cuki méltóságteljes léptekkel haladt elöl, Borneó némán követte. - Khm… - köhintett a fekete kandúr. – Tudom, megbeszéltük, hogy te vezeted az akciót, de azért kérdezhetek valamit?