Mesemalom

Franci néni olvadozott a gyönyörűségtől. Mosolyogva idézte fel magában Miss Marple, a híres a nyomozónő törékeny alakját, akit titokban mindig irigyelt a veszélyes kalandok miatt, melyekben szerencséje folytán része lehetett. Franci néni biztos volt benne, hogy ő is kiváló nyomozói logikával rendelkezik.

A nagy papírdobozt még hetekkel ezelőtt dobta le egy öltönyös férfi a Szemét-szigeteki kukák mellé. Kamu összehordott pár rongyot, kihajított pulóvert a környékről, és otthonos melegedőt rendezett be a belsejében.

Franci néni aggódva méregette a kandúrt. - Mi az, Cukikám? – simogatta meg selymes, vörös bundáját. – Talán beteg vagy?

Amikor Cuki megjelent, Borneó már több mint egy órája várt rá a Kotorékdomb tetején. Éppen nagy levegőt vett a szemrehányáshoz, amikor a vörös kandúr illatozó finomságot pottyantott az orra elé.

Eleonóra és Tivadar óvatosan közelebb lopóztak a szemetesládákhoz. A közeli tujabokrok rejtekéből csodálkozva figyelték, ahogy Tivadar Borneója és az ismeretlen vörös kandúr egy hosszúszőrű, megtermett kóbor macskával veszekszik.

Cuki nagyot nyelt. Húzós merev tekintete szinte megbénította a vörös kandúrt, mégis közelebb lépett, hogy szembenézzen a kóbormacskák királyával.

A parkoló autók egymásnak durcásan hátat fordítva álldogáltak a Kotorékdombot övező, első háztömb mellett. Borneó és Cuki a két sor között osont, nem is sejtve, hogy valaki a nyomukban jár, és fától fáig lopózva követi őket.

Cuki és Borneó a következő napon is a Kotorékdomb tetején találkoztak. - Jó estét! – dünnyögte Cuki az orra alatt, amikor a fekete kandúr megjelent.

Tivadar megérkezett a parkba. Előző nap ide beszélték meg a találkozót Eleonórával, a Blans névre hallgató, eltűnt cica gazdájával.

Cuki méltóságteljes léptekkel haladt elöl, Borneó némán követte. - Khm… - köhintett a fekete kandúr. – Tudom, megbeszéltük, hogy te vezeted az akciót, de azért kérdezhetek valamit?

Tivadar elgondolkodva húzta végig vékony mutatóujját telefonja sima üvegén. Egyre Borneó járt a fejében. Olyan furcsán viselkedik mostanában, töprengett, vajon mi ütött bele?

Borneó szaporán szedte a lábát a lakótelep kockaépületei között. A Kotorékdomb felé igyekezett. Rutinosan kerülte ki a pihenőhelyüket keresgélő autókat, és a robogós pizzafutárokat, akik nyomában Gojkó, a lakótelep őshonos kóborkutyája és éhenkórász cimborái rohantak.

Tivadar hazafelé baktatott. Agyában egyre a professzorral folytatott beszélgetés járt. A mikrobák és a fák együttélése… Milyen izgalmas téma, gondolta, és felidézte magában tanára csillogó tekintetét, hullámzó ezüst szakállát, elegáns kézmozdulatait, ahogy a munkahelyi ebéd közben az új kutatásról magyarázott

Cuki ezen az estén a megszokottnál hamarabb érkezett a Kotorékdombhoz. Néhány ugrással odafenn termett. Körülnézett. A lakótelep a sötétedést várta. Akár egy rosszul szabályozott égősoron, egyre több ablakban gyúlt világosság: egy a tizediken, egy az ötödiken, egy újabb a földszinten. Addig forgott körbe, míg végül elszédült a világító ablakok játékában.

Borneó alig várta az estéket, hogy mielőbb kisurranhasson az esti portyázásokra új barátaival. Még Tivadarnak is feltűnt macskája izgatottsága, ahogy a fekete antennafarok egyre nagyobb sebességgel cirkál fel és alá a két fal között.

Borneó orrát ismeretlen szagok ingerelték, miközben lopva körbekerítette a félelem. Saját szíve gyorsuló dobogását hallgatta. Mirci valaha sok félelmetes történetet mesélt neki az elvadult kóbormacskák titokzatos táborhelyéről.

Közelített a tél. A fáradtságot fakasztó sötétség minden nappal egyre korábban telepedett rá a lakótelepre. Nyári estéken ilyenkor még az utcán sétálgattak az emberek, a szülők elkísérték a gyerekeket a játszótérre, vagy a család kerékpárra szállt, és vidáman kanyarogtak a lakótelep házai között.

Dusi és Matyi izgatottan készülődtek. Sietve tömték magukba a vajas kalácsot, és a kelleténél gyorsabban hörpölték a habos kakaót. - Anya! – kiáltotta izgatottan Matyi. – Kimehetünk az udvarra? Úgy szeretnék hóembert építeni!

Mikulás apó gondterhelten nézett körbe a rengeteg ajándékon. Képeskönyvek, kisvonatok, okosjátékok, plüssállatok hevertek a szoba közepén, és a nagy kupac körül körtáncot jártak a rendetlen nyulak.