Mesemalom

- Zsutek, Berta! - integetett Bogi mamája. - Gyertek ide gyorsan!
Mindketten az ágy szélére csúsztak. Zsutek a fülét hegyezte, hogy jobban hallja, mit szeretne a mama, aki csak ritkán szólt hozzájuk.
- A gazdátok nagyon beteg! Influenzás! Kapott lázcsillapítót, most elaludt. El kell szaladnom a boltba, friss húslevest szeretnék főzni neki. Úgy, ahogy ő szereti. Kérlek, őrizzétek az álmát, és ha felébred, szóljatok rá, hogy vegye be a C vitamint! Odakészítettem a kisasztalra.

A mama az ablakhoz lépett, és félig behúzta a függönyt. Megfordult, lábujjhegyen kiosont a szobából, és bezárta az ajtót maga mögött. Berta zavartan pislogott Zsutekre.
- Mi a kutyafüle az az influenz...izé?
Zsutek mérgesen vakkantott.
- Egy betegség. És nagyon örülnék annak, ha nem emlegetnéd együtt az én pompás hallószervemmel. Az én fülem garantáltan egészséges!
- Jól van, na! Nem akartalak megsérteni! Szegény Bogi! Hallod, milyen nehezen veszi a levegőt?
- És milyen piros az arca!
- Látszik, hogy nincs jól... Talán segítene, ha odabújnánk hozzá. Mint kiskorában! Emlékszel? Tavaly télen még le sem akart feküdni nélkülünk! Persze, most már nagycsoportos, hamarosan iskolába megy. Érthető, hogy nem akar már velünk aludni. De talán most, kivételesen.
- Igazad lehet...- suttogta Zsutek. - Gyerünk, tegyünk úgy, ahogy rég! Te feküdj a jobb oldalára, én a balra!

A két plüss bebújt Bogi láztól csapzott fürtjei közé, és hamarosan őket is elnyomta az álom.
- Mi az? - pattant fel Bogi. - Mi ez a hangzavar?
Zorka, hát persze, hogy Zorka, gondolta a kis beteg. A nyúl az íróasztalon bukfencezett, és vidáman cigánykereket hányt. A két plüss is felriadt, az összegyűrt párna szélén álmosan törölgették a szemüket.
- Egyetlen percre szundítunk el, és te máris rendetlenkedni kezdesz? - brummogta Berta.
De Zorka ügyet sem vetett a méltatlankodókra. Békaügetésbe kezdett. Bogi elmosolyodott.
- Mi ütött ebbe a nyúlba? - kérdezte, és a torkához kapott.
Rekedt hangja és a nyilalló fájdalom emlékeztette a torkába nőtt tüskés gombócra.
- Igen... - bámulta Zsutek Zorka újabb mutatványát, aki a nyúl egy mancsára helyezett piros filctollal kezdett egyensúlyozni. - Mint aki bolondgombát evett! Jut eszembe! Bogi, anyukád azt üzeni, hogy ne felejtsd el bevenni a C vitamint!
Bogi előrehajolt.
- Rendben. De hol van?
- Azt mondta, hogy kikészítette az asztalra - vágta rá Berta. - Furcsa! Sehol nem látom ...
Berta és Zsutek egymásra nézett.
- Zorka! - kiáltották szinte egyszerre.
- Igen? - torpant meg a nyúl, és csodálkozva nézett az ágy felé.
- Nem láttad véletlenül, hova tűnt az a nagy, narancssárga tabletta a kisasztalról?!
Zorka a pocakjára mutatott.
- Nagyon ízlett! Úgy érzem, különlegesen jó hatással van a nyulakra! Még soha nem éreztem magam ennyire frissnek. Jobban feldob, mint a friss sárgarépa!
Bogi, Berta és Zsutek tátott szájjal figyelték.
- De mára elég volt! - ásított tele szájjal. - Úgy érzem, ennyi testmozgás után kijár egy kis szundítás, nem igaz?
A választ meg sem várva átugrott a polcra, és befúrta magát az állatos lexikon mögé.
- Vitaminfaló nyúl! - nevetett Bogi.
Anya ebben a pillanatban lépett be a szobába.
- Ezek szerint bevetted a vitamint. Látod, mennyivel jobban vagy? Mondtam neked, hogy a C-vitamin csodákat művel. Már a jókedved is visszatért! Nem igaz, skacok? - kacsintott a két plüss felé.