Mesemalom

- Jó éjszakát, kicsikém! - suttogta a mama, és puszit lehelt Bogi homlokára.
Olyan jó itt az ágyban, merengett Bogi, finom és meleg. Jobb, mint egy luxusszállodában, mert ott nem adnak jóéjt puszit, amivel anya elindít Álomországba. Hosszú az út, alaposan fel kell rá készülni. Finom fürdő, habpamacsok, puha pizsama, vastag paplan, anya-puszi, kispárna. A kispárna! Tényleg, hol van?!

Bogi a plafonon világító csillagok fényénél átforgatta az ágyat, de a kispárnát sehol nem találta. Talán kiabálnom kellene anyának, gondolta, de gyorsan elhesegette az ötletet. Anya túlságosan fáradt és álmos, hagyom pihenni. A keze megakadt valamiben. Bőre finom plüssbundát érzékelt.

- Jaj, Bogi, ez olyan csikis!
- Te vagy az, Berta?
- Én hát! - kacarászott Berta. - Zsutek is itt ül mellettem. Pontosabban... alszik. Nem hallod a horkolását?
- Kikérem magamnak! - horkant fel Zsutek. - Egy éber tacskó sosem alszik. Legfeljebb elszunyókál egy irinyó-pirinyót. De mi az, talán van valami baj?
- Nincs meg a kispárnám! - nyögte Bogi.
- Hohó, csak ennyi a gond? Ne keseregj, kedves gazdám! Egy tacskó mindent megtalál. És mindent azon nyomban megtalál.
- Ezt komolyan mondod? - lelkendezett Bogi.
- Hát persze! De ugye, megvan még a zseblámpád? A tacskók nagyon ügyesen keresnek, de még ügyesebbek, ha a gazdájuknál kéznél van a megfelelő szerszám!
- Megvan, naná! Itt van az ágyam felett a polcon!
Kezével a magasba nyúlt, és óvatosan körbetapogatta a polc sima felületét.
- Teringette! - dörmögte Berta. - Nem kértem a nyakamba papírrepülőt. Úgy tudtam, éjszaka repülési tilalom van.
- Én pedig úgy tudtam, hogy éjszaka a medvelányok nem siránkoznak! - vágta rá Zsutek.
- Megvan! - suttogta izgatottan Bogi.

A lámpa fénye sárga kört rajzolt a szoba sötétjébe.

- Kutatni csak alaposan szabad! - magyarázta Zsutek. - Először vizsgáljuk át az ágyat, azután a szoba többi részét.

Bogi körbevilágította az ágyat. Berta és Zsutek a paplan szélén lapultak és figyeltek. Már harmadszor pásztázta körbe a zseblámpa fénye a takarót, de a kispárnának csücske sem villant elő.

- Mi ez a hang? - kiáltott fel Zsutek.
- Valaki horkol... - válaszolta Berta megszeppenve. - A hang az ágy alól jön. Ajjaj...
- Ezért jó, ha van a háznál egy finom nevelésű, de rettenthetetlen tacskó. Majd én benézek, egyet se féljetek! Bogi, gyere velem a szőnyegre. Légy szíves, világíts be az ágy alá.

Zsutek leugrott, és óvatos léptekkel az ágy felé araszolt. A horkolás egyre hangosabb lett. Intett Boginak, mozdítson még egy kicsit a zseblámpán, hogy mélyebbre is belásson.

- Zorka! - vakkantott haragosan Zsutek. - Hát persze, hogy Zorka!
- Ki-ki, ki az?! - kiáltotta ijedten az álmából felriasztott nyúl.
Bogi lehasalt. Zorka az ágy alatt feküdt. De nem ám a hideg padlón. Hol máshol, mint a párnáján!
- Miért dugtad el a kispárnám?!
- Nem dugtam el! Én ilyet nem tennék. Csak luxus hoteleset játszottam. Annyira finom, puha ez a párna. Sokkal kényelmesebb, mint a polc. Reggelre mindig kitöri az oldalamat az állatos lexikon. A végén még idegzsábám lesz.
- Azonnal add vissza! - szólt rá mérgesen Bogi.
Zorka megszeppenten bökdöste előre a párnát az orrával. Olyan szerencsétlen képet vágott, hogy Bogi megsajnálta.
- Jól van, na! Én is tudom, mennyire puha ez a párna. Szerencsére éppen elég nagy ahhoz, hogy mind a négyen elférjünk rajta! Gyerünk, gyerünk! Fel az ágyra. Ma éjjel mindenkit vár a luxushotel!