9. kalamajka
Jegesmedve-hátsó
Anya izgatottan rontott be Bogi szobája.
- Kislányom! Most olvastam egy pályázatról. Jegesmedve rajzot kell készíteni. Aki a legszebb képet küldi be, három csomag jégkrémet kap!
- Csokisat is? - csillant fel Bogi szeme.
- Itt nem írják... Várj csak! - bogarászott anya a mobiltelefonján. - Itt van! A nyertes mondja meg, milyen ízesítésű jégkrémet kér! Hát nem szuper?
- De igen! - ugrott fel Bogi. - Nagyon is! Csak egy baj van... - vakarta meg a feje búbját.
Anya kérdőn nézett rá.
- Nem emlékszem, hogy néz ki a jegesmedve! Olyan régen voltunk az állatkertben...
- Sajnálom, most nincs időm elmenni - pillantott a telefonjára. - Mennem kell! Írt a főnök! - magyarázta. - A jegesmedve fehér! A többinek nézz utána az állatos lexikonban!
Az ajtó becsapódott anya háta mögött. Fehér, dohogott magában Bogi. Ennyit még én is tudok. Nagyot sóhajtott. Dolgoznia kell... Folyton a munka!
- Hallhattad, keresd meg a lexikonban! - szólt Berta, aki fel és alá masírozott Bogi bevetett ágyán, mióta meghallotta a jegesmedve szót. - Annyira kíváncsi vagyok a jegesmedvére! Még sohasem láttam. Pedig rokonom!
- Neked én vagyok a rokonod, és nem a jegesmedvék! - dohogott Zsutek. - A jegesmedvéket tudtommal nem plüssből varrják.
Megvakarta háromszög fülét.
- De ami igaz az igaz, én is kíváncsi vagyok rá, hogy néz ki! Vedd le azt a lexikont, Bogi. Legalább felébreszted azt a hétalvó nyulat!
- Engem szólítottatok? - kandikált ki a lexikon mögül két csokibarna nyúlfül. - Félálomban is hallom ám, miről beszélgettek. Ezen a helyen nincs esély egy tisztességes szunyókálásra... Most éppen ez a jegesmedve-ügy. Számíthatsz rám, Bogi! - ugrott ki a lexikon mögül. - Mindent tudok a jegesmedvékről, amit tudni érdemes!
Bogi a polchoz ugrott, és megragadta az állatos lexikont.
- Én jobban hiszek a lexikonomnak! - mutatott a könyvre.
Leült a szőnyegre, és elmélyülten lapozgatta. A vaskos könyvben rengeteg állatról volt kép.
- Hol is van? - morfondírozott Bogi. - Úgy emlékszem, hogy a barnamedve után írtak róla...
- Megvan? - ugrott mellé Berta, és kíváncsian nézte, ahogy Bogi a lapokat forgatja. - Ott vannak az én igazi rokonaim! - mutatott a barnamedve képére. - Nem érdekel, mit gondolsz, Zsutek!
- Itt kellene lennie, de nincs! - kiáltotta Bogi kétségbeesetten. - Hiányzik az oldal!
Berta és Zsutek tátott szájjal nézték a kihajtott könyvet. A lapnak csak néhány cakkozott papírfoszlány mutatta a nyomát. Egymásra néztek.
- Zorka! - kiáltotta Bogi. - Te voltál?!
Zorka óvatosan hátrált.
- Igen... - felelte erőltetett könnyedséggel - Én mondtam, hogy tanulmányoztam a jegesmedvét!
- De azt nem így kell! - szólalt meg sírós hangon Bogi. - Te jó ég! Az a szerencse, hogy anya nem vette észre. Igen ám, de mi lesz most a rajzpályázattal? Hogy derítsem ki, hogy néz ki a jegesmedve?!
Zorka fel-alá járt az íróasztal tetején, füle gondterhelten lefelé lógott.
- Úgy emlékszem, fehér volt! - kiáltotta diadallal.
- Köszi! - mordult rá Zsutek. - Ezt már tudjuk.
Zorka bólintott, és újra gondolkodni kezdett.
- Ez az! Megvan! Úgy néz ki, mint Berta!
- Nem csak ugratsz? - pironkodott Berta.
- Nem, dehogy! - folytatta felélénkülve. - Egyáltalán nem. Az alakja éppen olyan, mint a tied. Olyan zömök-fajta, ha meg nem sértődsz! De az arca... Az arca valahogy mégis másként fest, csak sajnos, arra már nem emlékszem elég jól!
- Oda a rajzpályázat, oda a jégkrém! - legyintett elkeseredetten Bogi.
- Dehogy! - kiáltotta Zorka. - Mondta a mamád, hogy szemből kell megrajzolni azt a mackót?
- Nem mondott ilyesmit...- töprengett Bogi.
- Hát akkor rajzold le hátulról! Ahhoz minden adott! Tudjuk, hogy fehér, alakra pedig éppen úgy néz ki, mint Berta. Berta! - ugrott a mackó elé. - Ha megkérlek, állnál modellt? Pontosabban... ülnél? Háttal!
Berta büszkén bólintott. Hagyta, hogy Bogi az íróasztalra tegye, szemben az ablakkal. Nem is olyan rossz ez a modellkedés, gondolta magában. Csak egy helyben kell ülni, és az utcát szemlélni.
Bogi belemerült a munkába. Jégtábla, kék tenger, és egy ismeretlen jegesmedve, aki a messzi csúcsot figyeli. Boldogan szaladt ki a mamához.
- Nahát! - lepődött meg anya, amikor rápillantott a képre. - Ez olyan eredeti, hogy biztosan megnyered a pályázatot! Ki gondolta volna, hogy a jegesmedvék hátulról ennyire hasonlítanak a plüssmedvékre...
Reméljük, hogy tetszett a mese 14. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!