Mesék » Egy kajtatómanó kalandjai
Egy kajtatómanó kalandjai
Történetünk hőse egy valódi kajtatómanó, aki imádja a jó történeteket , és bármit megtalál, legyen az iskolapadban nyújtózkodó rágógumi, kifulladt trombita, falánk uzsonnásdoboz, vagy elrabolt kalandregény…
1. Petya, a kajtatómanó
Gusztávó aggodalmasan nyújtogatta kecses, élénkzöld nyakát. Hápogását szorgalmasan visszhangozta a patak hídja.
- Petya, merre vagy? – kiáltotta bele a hűvös, hajnali levegőbe.
A sárga karkötő
Zsófi kétségbeesetten keringett körbe-körbe a konyhában.
- Tudom, hogy ide esett! – magyarázta. – Hallottam, ahogy pattant!
- Nem veszek új gyűrűt! – szólt mogorván Zsófi mamája. – Azt ígérted, hogy vigyázni fogsz rá, és most tessék, újra eltűnt!
Nyomozás a kamrában
- Ó, a csudába… – morgott a manó az orra alatt, és lehuppant a krumplis kosár tetejére.
Gombi
A gomb fekete szeme riadtan pislogott vissza Petya manóra. Tényleg virágot formáz, gondolta Petya, és kedvtelve nézegette a tenyerére helyezett, csinos kis tárgyat. Most már értem, miért állt a listámon, hogy „virágfejű gomb
Gombi elvesztése
Gombi mélyet sóhajtott, és belekezdett a történetébe.
- Én díszítettem Piroska ünneplő ruháját, a világoskéket. Pörgős volt a szoknyarésze, a felsőn apró, piros gombok ültek. Én a főhelyet kaptam, így közelről láttam minden ünnepet
Zsebpénz
Petya csendesen baktatott az üres utcákon, fázósan fogta össze nyaka előtt kezeslábasa gallérját. Vajon hol lehet a sálam, töprengett magában, olyan hidegek még a kora tavaszi hajnalok.
Ábrahám története
Ábrahám mélyet sóhajtott.
- Hildácska nagyon jó gazdám volt. Igazán jó. Rettenetes sorsom volt, mielőtt hozzá kerültem!
Vaksi
Minden rendben van, minden a tervek szerint halad, gondolta Petya elégedetten. Hildácska elköltheti a zsebpénzét és a virágfejű gomb is visszakerült a kék ruhára. A hős kajtatómanó ennyi munka után igazán megérdemli a pihenést.
