Mesék » Egy kajtatómanó kalandjai

Egy kajtatómanó kalandjai

Történetünk hőse egy valódi kajtatómanó, aki imádja a jó történeteket , és bármit megtalál, legyen az iskolapadban nyújtózkodó rágógumi, kifulladt trombita, falánk uzsonnásdoboz, vagy elrabolt kalandregény…

1. Petya, a kajtatómanó

Gusztávó aggodalmasan nyújtogatta kecses, élénkzöld nyakát. Hápogását szorgalmasan visszhangozta a patak hídja. - Petya, merre vagy? – kiáltotta bele a hűvös, hajnali levegőbe.

A sárga karkötő

Zsófi kétségbeesetten keringett körbe-körbe a konyhában. - Tudom, hogy ide esett! – magyarázta. – Hallottam, ahogy pattant! - Nem veszek új gyűrűt! – szólt mogorván Zsófi mamája. – Azt ígérted, hogy vigyázni fogsz rá, és most tessék, újra eltűnt!

Nyomozás a kamrában

- Ó, a csudába… – morgott a manó az orra alatt, és lehuppant a krumplis kosár tetejére.

Gombi

A gomb fekete szeme riadtan pislogott vissza Petya manóra. Tényleg virágot formáz, gondolta Petya, és kedvtelve nézegette a tenyerére helyezett, csinos kis tárgyat. Most már értem, miért állt a listámon, hogy „virágfejű gomb

Gombi elvesztése

Gombi mélyet sóhajtott, és belekezdett a történetébe. - Én díszítettem Piroska ünneplő ruháját, a világoskéket. Pörgős volt a szoknyarésze, a felsőn apró, piros gombok ültek. Én a főhelyet kaptam, így közelről láttam minden ünnepet

Zsebpénz

thumb
Petya csendesen baktatott az üres utcákon, fázósan fogta össze nyaka előtt kezeslábasa gallérját. Vajon hol lehet a sálam, töprengett magában, olyan hidegek még a kora tavaszi hajnalok.

Ábrahám története

thumb
Ábrahám mélyet sóhajtott. - Hildácska nagyon jó gazdám volt. Igazán jó. Rettenetes sorsom volt, mielőtt hozzá kerültem!

Vaksi

thumb
Minden rendben van, minden a tervek szerint halad, gondolta Petya elégedetten. Hildácska elköltheti a zsebpénzét és a virágfejű gomb is visszakerült a kék ruhára. A hős kajtatómanó ennyi munka után igazán megérdemli a pihenést.