Mesemalom

A mama gőzölgő tányérral lépett be, és az asztalra tette. Bogi ámulva nézte a fehér buckákat egyenetlenül fedő kakaó takarót, rajta a vidáman hengergőző cukorkristályokat.
- Tejberizs! A kedvencem! - kiáltott fel Bogi. - Köszönöm, anya!
- Várd meg, amíg kihűl, ne légy torkos! - fordult vissza a küszöbről a mama, és mutatóujját a magasba emelte. Azután kilépett, és sietve behúzta maga mögött az ajtót.

Bogi nagyot nyelt. Orrában érezte a fahéj illatát. De nem, fordult el a tányértól, még nem szabad. Túl forró, anya megmondta.
- Nézegetem egy kicsit a kedvenc állatos lexikonomat. Be rta, Zsutek, jöttök ti is?
- Még szép! - vágta rá Zsutek. - Nézzük meg a szánhúzó kutyákat! - csóválta a farkát izgatottan. - Ők a rokonaim! - húzta ki magát.
- Aham! Ahogy nekem a jegesmedvék - bólogatott Berta, de az orra körül csalóka mosoly bujkált.
Bogi bekukucskált a lexikon mögé. Zorka a polc hátsó falához lapulva aludt. Hangosan szuszogott.
- Alszik! Folyton csak alszik! Bárcsak éjjel is ilyen békésen szunyókálna, bezzeg akkor nem hagy békén! Ma éjfélkor is a hasamon ugrált, reggelre letáncolta rólam a paplant...

Bogi a hóna alá kapta a lexikont. Az egyik kezével Berta, a másik kezével Zsutek fülét markolta meg, persze csak nagyon óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon. Az ágyra kuckóztak, és a színes képekkel díszített oldalakat lapozták. Berta úgy érezte, hogy mackófeje egyre jobban elnehezedik. Zsuteknek is megerőltető volt már a sok tudomány. Hamarosan mind a hárman együtt szuszogtak a világoskék takarón.

Bogi riadt fel először, de néhány másodperccel később Zsutek és Berta szeme is kipattant. Bogi mamája állt a szoba közepén..

- Mi történt itt?! - kérdezte.
Arca vörös volt a méregtől, ahogy körbenézett a szobán.
- Talán a szobádon vonult keresztül a spanyol armada?
- Mi a baj, anya? - dörzsölte meg a szemét Bogi.
- Még kérded?! És én még azt hittem, hogy nagylány vagy már, aki tud vigyázni a tisztaságra.
A szőnyegre mutatott.
- Megmondanád, mi ez itt? Mit keres a tejberizses tányér a földön?! A sárga szőnyeg kakaófoltos. Hogy fogom én ezt kitisztítani?! - csóválta a fejét.

Bogi ijedten ugrott fel. Nem kellett sokáig töprengenie, hogy rájöjjön, mi történt. Hát persze, hogy Zorka... Egyetlen pillanatra szunyókálok el, gondolta, és a szobám úgy néz ki, mint egy csatatér. De beharapta az ajkát. Mama nem tudhatja meg, hogy Zorka itt lakik, figyelmeztette magát. Gyorsan odébb tolta Bertát, és felkapta a lexikont.

- Mit csinálsz? - szólt rá anya.
- Helyére teszem a könyvet!
- Mintha ez lenne most a legfontosabb... - dohogott a mama. - Nem bánom, told a helyére, de utána fogd fülön a seprűt és a lapátot, és takarítsd össze a tejberizst! Biztosan Berta és Zsutek is segít majd.

Bogi a polchoz szaladt. Zorka a megszokott helyén ült, és elmerülten a mosakodott. Gondosan, egyesével nyalogatta le a bundájára tapadt rizsszemeket. Bogi mérgesen tolta be elé a lexikont. Anya szerencsére csak ekkor nézett oda.

- Bogi! - futottak össze homlokán ráncok. -Hogy csináltad ezt?! Még a könyvespolc is tejberizses!

Tekintete Bogi arcát vizslatta.

- Furcsa! Egyedül az arcodon nem látom nyomát az uzsonnának... Még a szád sem olyan!
- Ezen könnyen segíthetünk! - mosolyodott el Bogi, és kezét korgó gyomrára fektette. Van még abból a tejberizsből?