Mesemalom

A mama az utcát bámulta. Gyerekek sétáltak el az ablak alatt, és izgatottan beszélgettek, mi történt aznap az iskolában.

Halisszadúr lihegve beállított a trónterembe, és bevágta maga mögött az ajtót. Ám hiába igyekezett, a strapák és a gurgók szorosan a nyomában jártak.

Az idő lassan vánszorgott a hatalmas palota fülsiketítő csendjében. Aki élt és mozgott háborúba indult, követve Halisszadúr parancsát.

Halisszadúr lába a földbe gyökeredzett. Hiába adta ki a parancsot, körülötte senki nem mozdult. Hangzavar keletkezett, és egyre nagyobb lett.

Halisszadúr a nagy napra várt. A megmérettetés napjára. Reggelente a hadjáratra varratott, aranyozott, zsinóros egyenruhájában parádézott, és lelkesítő beszédeket mondott a haza megmentésétől, na meg Mondán, de kiváltképp Halisszadúr kiválóságáról.

Jakab és a strapák a gondolkodtató tányérlevelek körül üldögéltek. Jakab szórakozottan simogatta piros papucsait. Gondolatai messzire kószáltak.

Alaposan felbolydult az élet a Fekete Bodzásban, mióta a meglasszózott karvalusz vezér beköltözött közéjük. A hatalmas gyíkmadár alig fért el a bokrok között, törött ágak jelezték amerre járt.

Mondán őrjöngve járkált fel és alá palotája nagytermében. Észre sem vette Metropolt, aki uralkodója parancsát várva, némán álldogált a sarokban.

A telihold megvilágította a patakot. Tricepsz elmosolyodott. Nahát, gondolta, Raxisz elbóbiskolt. Nem csoda. Megállás nélkül meneteltek szinte egész álló nap.

Tricepsz azonnal bólintott a felkérésre, nem is volt kérdés számára, hogy Raxisszal, rangidős gurgó vezérrel tartson-e.

Jakabnak már patakokban folytak a könnyei, amikor a közelben megszólalt egy hang. - Bocsánat, elnézést kérek a zavarásért, de ha lehet, mondanék valamit!

Gurgók és a strapák hamar összebarátkoztak a Fekete Bodzásban. Míg Raxisz és Larken elmélyülten tanácskoztak, a többiek vidám történeteket meséltek egymásnak.

Larken körbejárt. Kiválasztott két strapát, és maga is Jakab mellé lépett.

Száz szemüvegen át száz kíváncsi szempár szegeződött Kis Medalionra. Elmesélem, mi történt velem a Nagy Lélekavatási Szertartáson, Mondán palotájában, ahol jelen volt Kfesszon is, a karvaluszok fővezére.

Módusz megpillantotta a barlangi kijárat felett vijjogva köröző karvaluszt, és lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy egyre több fenevad kapcsolódik be a veszedelmes körtáncba.

Tricepsz elszántan indult útnak az új szövetség hírével. Úti batyuját a strapa lányok alaposan megpakolták.

Már az esthajnalcsillag fénye szűrődött át a Fekete Bodzás rezgő tányérvirágai között, amikor Módusz befejezte a mesét.

A bodzavirágok átható illata lassan eltompította a vándorok érzékelését. Már maguk sem tudták, mennyi ideje menetelnek - újabb és újabb átjárókat kutatva - a hajlékony ágak sűrűjében.

Jakabnak igaza volt. Néhány forduló után a barlangi járat kiszélesedett, és fény áradt be a járatba. Átcsavarták lesoványodott testüket a szűk kijáraton, és kimásztak a felszínre.

Maguk sem tudták, mióta meneteltek a hegy gyomrában a kanyargó, néhol szűkülő, máshol kiöblösödő járatokon át. Nem sejtették, mikor van nappal, és mikor van éjszaka.