Mesemalom

Anya és Bogi ma a megszokottnál korábban érkeztek haza az óvodából. Bogi nyomban a szobájába szaladt.
- Meglepetés! - kiáltott utána a mama. - A kedvenc sütid az asztalodra tettem! Jó étvágyat!
Bogi beleszagolt a levegőbe. Micsoda illat, gondolta, hú, de finom! A kistányérra lapátolt habos krémesre mosolygott, ám ekkor eszébe jutott Berta és Zsutek. Megtorpant. Úgy döntött, várhat még a habzsolás néhány pillanatig.
- Sziasztok! - fordult a plüssök felé.
Azok savanyú képpel feküdtek az ágyon, meg sem moccantak.
- Nincs köszönés? - toppantott mérgesen. - Egész nap nem találkoztunk! Talán nem is örültök nekem? Szép dolog az ilyen?
- Hem huhunk hehéni! - makogta Berta.
- Tessék?! Nem értettem mit mondtál! Zsutek! Elmagyaráznád, mit akar Berta?
- Hé he huhom hehahaháhi...- nyökögte a plüsskutya, és riadtan pislogott.
Mi történt itt, töprengett Bogi, és az ágy fölé hajolt.
- Berta! Mitől ilyen fehér a szád?
- Hohhém! - erőlködött Berta. - Hohhémeh!
- Mi az a hohhém? Zsutek, te hallottál már ilyesmiről?
- Aham! - bólintott Zsutek sokat sejtetően.
Na, jó, a faggatózással nem megyek sokra, bosszankodott Bogi, és karjába kapta a két plüsst.
- Gyerünk, nyissátok ki szépen a szájatokat!
- Hemheh! - nyögték kórusban.
A lexikon mögül rozsdaszínű nyúlfül kandikált elő.
- Sajnos, összeragadt a szájuk! - magyarázta Zorka mancsát széttárva.
Bogi a nyulat nézte, akinek a száját fehér csík futotta körbe.
- Te kirúzsoztad magad, szépségem? Hogy nézel ki?!
Zorka sértődötten törölgette a száját.
- Eszem ágába se jutna ilyesmi! A rúzsozás köztudottan nem igazán előnyös a nyúllányok számára. Ha tudni akarod, fogat mostunk a barátaimmal!
Most már minden világos, csapott a homlokára Bogi.
- Ki találta ki? - kérdezte csendesen.
- Ojka! - vágta rá kórusban Berta és Zsutek.
Zorka a fejét fogta.
- Én ezt az egészet nem értem! Édesanyád azt mondta, hogy minden nap fogat kell mosni! Hallottam, amikor erről vitatkoztatok! De ha a fogmosás olyan nagyon egészséges, akkor mitől ragadt össze a szájuk, nem mondanád meg?! Én is kipróbáltam a fogkrémet, amit az asztalon hagytál. Hát mondhatom, pfúj! - rázta meg fintorogva a fejét. - Ennél vacakabb dolgot még sosem kóstoltam. Gyorsan ki is köptem! De ők - mutatott a megszeppent plüssök felé - képtelenek voltak kiköpni.
- Zorka! Te telenyomtad a szájukat fogkrémmel?!
- Persze! De csakis az egészség miatt! - vágta rá a nyúl. - Annál nincs fontosabb. Egészséges, hófehér fogak! Hallottam a tévében!
Reménytelen, motyogta az orra alatt Bogi. Fogta a papírzsebkendőt, és gondosan kitörölte először Zsutek, azután Berta száját.
- És a fogkrém? - nézett szigorúan Zorkára. - Hol van most a fogkrém?
A nyúl felugrott a polcra, és a könyvek mögül előhúzta a lapos fogkrémes tubust.
- Az egészet elhasználtad?!
- Igen! - vágta rá büszkén Zorka.
Bogi szomorúan legyintett. Azon töprengett, hogyan magyarázza majd el el anyának, hogy egyetlen nap alatt eltűnt egy egész tubus fogkrém. Nagyot sóhajtott. Csapdahelyzetben mindig jót tesz egy kis krémes, gondolta, és újra felélénkült. Letette a plüssöket az ágyra, és az asztal mellé lépett. Gyanakodva nézte a süteményt. Valahogy másként festett, mint a megszokott látvány. Ez az, gondolta. Máskor nincs fehér krém a tetején. Homlokára fekete felhő ült.
- Kérlek, mondjátok, hogy nem... - fonta össze vékony ujjait. - Ugye, a krémes nem...?
- De! - vágta rá Berta és Zsutek kórusban. - A krémes fogkrémes!
- Egészséges, jó édes! - nevetett Zorka.