Mesemalom

Bogi dúlva-fúlva fogott bele a rendrakásba. Nincs játék, nincs játszótér, nincs fagyizás, így mondta a mama, és ha ő megmakacsolja magát, akkor az sajnos, úgy is van. De ha egyszer tényleg nem én voltam, gondolta keserűen. Kelletlenül elkutyagolt a kistányérral a mosogatóig, azután feltette a polcra a földön heverő lexikont.

- Te meg mit bámulsz? - szólt rá dühösen Rumlira, aki a szőnyeg széléről figyelte, hogyan pakolászik a gazda.

Bogi csípőre dobta a kezét, fejét oldalra billentette, és szúrós tekintetét dárdaként szegezte a plüsskutyára. Jól tudta, hogy így sem elég félelmetes. A szomszéd apró lánykának hívja, az óvodai csoportban pedig ő az utolsó előtti a tornasorban. Zaklatottan beletúrt vállig érő gesztenyehajába.

- Egyáltalán, hogy kerültök ti ide? Emlékszem rá, hogy tegnap kinn hagytalak benneteket a kanapén. Pontosan úgy, ahogy anya kérte!

Bogi Bertához lépett. A mackó még mindig négykézláb állt a szőnyegen, úgy maradt, ahogy a bakot tartotta Zorkának.
- Ejnye, Berta! Tőled végképp nem vártam volna ezt!
- Ne haragudj rám! - brummogta szomorúan, és nehézkesen feltápászkodott.

Bogi leült a szőnyegre, és maga mellé húzta két kedvenc plüssjátékát.
- Ti biztosan tudjátok, mi történt itt... - simogatta szórakozottan Zsutek propellerfüleit. - Gyerünk, ki vele!
Zsutek tagadólag rázta a fejét.
- Berta! Kismacim! Te mindent elmondasz nekem, ugye?
Bogi jól tudta, mennyire imádja Berta, ha kismacimnak szólítja.
- Azt hittük, hogy új plüsst kaptál! - biggyesztette le száját a mackó.
- Új plüsst?! Ne viccelj! Egész biztosan bemutattam volna nektek. Egyáltalán, honnan szedtétek ezt a butaságot?
- A mocorgásból... - nyögte ki Berta.
- Miféle mocorgásról beszélsz?
Zsutek hosszú orrát mancsai közé szorította. Berta másodperceken belül mindent elkotyog, gondolta, ennek jobb lesz elébe menni.
- Tudsz titkot tartani? -kérdezte Zsutek és szigorúan nézett a gazdájára.
Bogi kisvártatva egymásra csúsztatta a mutató és a középsőujját.
- Becsszóra! - bólintott komoly arccal. - Bízhattok bennem!
Zsutek Bertához fordult.
- Most már elmondhatjuk neki.
A mackó oldalra kapta a fejét. Tisztán hallotta a mocorgást a könyvek mögött.
- Sajnálom! - szólt Berta.
- Mit sajnálsz? - kérdezte Bogi.
- Sajnálom a répádat! Észre sem vetted, hogy eltűnt az a pár darab, amit meghagytál a reggeliből?
Bogi mosolygott.
- Hát... Őszintén szólva, ettől nem lettem szomorú. De igazad van! - nézett körül. - Sehol nincs a répa. A kistányért most vittem ki. Hm... Nem lehet, hogy anya szedte össze?

A két plüss a fejét ingatta.
- Hát akkor ki?
- Zorka volt - dörmögte Berta.
- Egy nyúl, aki a könyveid mögött rejtőzködik - toldotta meg a tacskó.
- Elég rendetlen fajta! De máskülönben egész kedves... - tette hozzá szemlesütve Berta. - Ugye, megígéred, hogy nem bántod?
- És nem hajítod ki az utcára, igaz? - fogta könyörgőre Zsutek is. - Szegényke, nincs otthona!
Bogi egyikről a másikra nézett.
- Ti most komolyan beszéltek?!
A két plüss bólintott.
- Mutassátok meg szépen, hová rejtőzött! Ígérem, nem lesz bántódása!