Mesemalom

Berta maci türelmetlenül igazgatta a nyaka köré font kék masnit. Tekintetével Zsuteket kutatta, aki szinte eltűnt a kanapé sárga takarójának redői között.

A gyerekszoba ajtaja résnyire nyitva állt. Zsutek és Berta a küszöb előtt toporgott, és izgatottan fülelt. Odabentről furcsa hangok hallatszottak ki.

A nyuszi mancsával felcsippentette a maradék répát, a hátsójára huppant, és jóízűen rágcsálni kezdett. Ő csámcsogott, hát persze, csapott a homlokára Berta. Alaposabban szemügyre vette a jövevényt. Egészen csinos jószág, állapította meg.

A bejárati ajtó irányából ismerős hangok hallatszottak. - Jönnek! – suttogta izgatottan Berta. – Itt van Bogi és a mamája!

Bogi dúlva-fúlva fogott bele a rendrakásba. Nincs játék, nincs játszótér, nincs fagyizás, így mondta a mama, és ha ő megmakacsolja magát, akkor az sajnos, úgy is van.

Az élet sokkal izgalmasabb lett, mióta Zorka beköltözött a könyvek mögé. Bogi délutánonként alig várta, hogy hazaérjen az óvodából. Szerencsére anya nem vette észre, hogy egy nyuszi is a gyerekszoba lakója lett,

Eltelt a nyár, és az ősz már azon serénykedett, hogy minden lombot tarkára színezzen. Az óvó néni és a gyerekek tízórai után elsétáltak a gesztenyéskertbe. Bogi és a barátja, a szőke Marci, vidáman szaladgáltak a vastag fűtakarón.

Bogi álmosan nyúlt végig a heverőn. - Éreztétek már úgy, hogy valamit nagyon meg kellene csinálni, mégsem akaródzik nekiállni?

- Zsutek, Berta! – integetett Bogi mamája. – Gyertek ide gyorsan! Mindketten az ágy szélére csúsztak. Zsutek a fülét hegyezte, hogy jobban hallja, mit szeretne a mama, aki csak ritkán szólt hozzájuk.

Bogi a halvány aranyszínben pislákoló csillagokat figyelte. Szemhéja egyre nehezebbé vált, úgy érezte, alig bírja nyitva tartani. - Zsutek! – húzta magához a plüsskutyát. – Látod a tejutat?

A mama gőzölgő tányérral lépett be, és az asztalra tette. Bogi ámulva nézte a fehér buckákat egyenetlenül fedő kakaó takarót, rajta a vidáman hengergőző cukorkristályokat.

A reggeli napsugarak vidáman találgatták, vajon melyik gyerek érkezik meg először ezen a szép tavaszi reggelen a Pitypang utcai óvodába, és ki lesz az utolsó, aki átlépi a küszöböt. Bogi már úton volt. Gondterhelt arccal baktatott a mama oldalán.

Bogi és a mamája kéz a kézben léptek ki az óvoda kapuján. A mama vidáman nézelődött, miközben Bogi megszeppenten baktatott mellette.

Anya izgatottan rontott be Bogi szobája. - Kislányom! Most olvastam egy pályázatról. Jegesmedve rajzot kell készíteni. Aki a legszebb képet küldi be, három csomag jégkrémet kap!

Anya és Bogi ma a megszokottnál korábban érkeztek haza az óvodából. Bogi nyomban a szobájába szaladt. - Meglepetés! – kiáltott utána a mama. – A kedvenc sütid az asztalodra tettem! Jó étvágyat!

- Jó éjszakát, kicsikém! – suttogta a mama, és puszit lehelt Bogi homlokára. Olyan jó itt az ágyban, merengett Bogi, finom és meleg. Jobb, mint egy luxusszállodában, mert ott nem adnak jóéjt puszit, amivel anya elindít Álomországba.

Nagymama körbejárt a nappaliban. Közben szokása szerint a kezét tördelte, és halkan dünnyögött az orra alatt. - Jaj, édes istenkém! Sehol nem találom! Hol hagyhattam el?

Bogi a nappali szőnyegén játszott. Elmélyülten rakosgatta a lego kockákat. Kész, jelentette ki maga magának, és elégedetten nézegette a királylány új várát. Egyszer csak furcsa zaj ütötte meg a fülét.

Anya az ajtóban toporgott. - Gyere már, Bogi, siessünk! Mi tart ilyen sokáig? - Jaj, anya! Nem tudom, hogy a pöttyös szoknyát vegyem fel, vagy a pirosat?

Berta és Zsutek a bevetett ágyon szunyókáltak, amikor Bogi belépett a szoba ajtaján. - Nahát! – csodálkozott Berta. – Hogy-hogy ilyen korán hazaértél?