Mesemalom

Berta és Zsutek a bevetett ágyon szunyókáltak, amikor Bogi belépett a szoba ajtaján.

- Nahát! - csodálkozott Berta. - Hogy-hogy ilyen korán hazaértél?
- Sziasztok! - mosolygott Bori. - Elmaradt a délutáni óvodai foglalkozás, és ami a legeslegjobb, hogy ezzel együtt az alvás is! Az óvónéniknek valahova el kellett menniük. Azt mondták, hogy mértekezlet lesz!

Bogi izgatottan járkált fel és alá, piros masnis csurkái a levegőben repkedtek. Zsutek és Berta ámulva figyelték. Egyszeriben megtorpant.

- Igen, úgy emlékszem, mértekezletet mondott Jutka néni. Vagy valami hasonlót... - Jobb az ilyesmit nem feszegetni. Ezt Peti, a barátom mondta, és ő nagyon okos!

Berta buzgón bólogatott, de Zsutek egy kicsit még töprengett, hogy mi a fene lehet az a mértekezlet. Ilyesmiről eddig még soha nem hallott, pedig a felnőttek beszélgetéseire rendre odafülelt. Bogi tovább járkált fel és alá, mint aki nem tudja, mit kezdjen a hirtelen jött szabadsággal.

- Zorka? - hajolt Zsutek fölé. - Hol van? Talán bújócskázik velünk?
Zsutek üveges tekintettel bámult vissza rá.
- Szerintem alszik - felelte Berta készségesen. - Régóta nem láttuk.
- Elő sem jött ma?
- De, igen! - bólogatott Zsutek. - Olyan furcsa ez a nyúl... Valami nincs rendben nála.
- Ezt hogy érted? - ráncolta a homlokát Bogi.
- Nem is tudom - morfondírozott Zsutek. - Olyan különösen viselkedik. Más napokon ilyenkor már biztosan elkövetett valami turpisságot, most meg sehol semmi.
- Ezt azért nem mondanám! - szólt közbe Berta. - Elfelejtetted a lexikonbombát?!
Zsutek bajusza úgy ugrott előre, mint a szurony. Mérgesen hunyorgott Bertára.
- Az meg mi? - kíváncsiskodott Bogi.
- Azt találta ki, hogy megbombázza Zsuteket a lexikonnal - kuncogott Berta az orra alatt. - Szándékosan hajította felé.
- Nem volt szép tőle, az igaz. De valahogy nem volt ebben semmi különleges turpisság! - legyintett Zsutek. - Hát nem emlékszel? Még figyelmeztetett is előtte!

Bogi felegyenesedett, és megpördült a sarka körül.

- Megkeresem a polclakót! - magyarázta a két plüssnek, akik ámulva figyelték, ahogy piros szoknyájának fodrai körbeúsznak a levegőben. - Hahó, Zorka! Gyere elő!
- Nem érek rá - dohogott a megszólított a polc mélyéről.
- Aztán meg miért nem? - toppantott Bogi. - Megtudnom az okát?
- Mértekezletre kell mennem! - hangzott fel a válasz.

Zorka feje megjelent a könyvek között, ott, ahol rendesen a lexikonnak kellene lennie. Lassan átpréselte magát a könyvek elé, és leült a polc peremére. Oldalán Bogi kistáskája lógott.

- Te is el akarsz menni?! - csodálkozott Bogi. - Ugye, csak tréfálsz?
- Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az a mértekezlet - sütötte le szemét a nyúl. Hosszú szempillái megrebbentek.
- Akkor jó! - kiáltott fel Bogi. - Már megijedtem.

Az ajtó előtt női cipő sarka koppant. Zorka gyorsan visszabújt a könyvek mögé.

- Hoztam egy kis egészséges csemegét! - lépett be a mama, és mosolyogva az asztalhoz ment. - Répa rágó rudacska. Szereti a nyulacska!

Azzal anya megfordult, két lépéssel elérte az ajtót, és kifordult a szobából. Bogi értetlenül bámult utána.