Mesemalom

Az élet sokkal izgalmasabb lett, mióta Zorka beköltözött a könyvek mögé. Bogi délutánonként alig várta, hogy hazaérjen az óvodából. Szerencsére anya nem vette észre, hogy egy nyuszi is a gyerekszoba lakója lett, sőt még boldog is volt, mert Bogi esténként gondosan elpakolta a játékait, nehogy anya rendrakásba kezdjen, és megtalálja a hívatlan vendéget.
- Nagy a baj! - suttogta Berta, amikor Bogi belépett a szobába.
A kislány az ágyra dobta teknősös hátizsákját.
- Mi történt már megint? Zorka, ugye?
- Hát persze, hogy ő! - bólogatott Zsutek.
Kiáltás hallatszott a konyhából.
- Nem hiszem el! - méltatlankodott anya. - Hol az a nyavalyás répa?!
Bogi kiszaladt. Anya a konyhapult mellett állt, és kétségesetten bámult a piros műanyagtálcát.
- Mi a baj?
- De amikor egészen biztos... - suttogta maga elé. - Tisztán emlékszem rá, hogy három répát pucoltam meg, és idetettem a többi zöldség mellé. Tessék! - mutatott oda. - Itt van a hagyma, a petrezselyem, a zeller, a karalábé, még a kis gerezd fokhagyma is. Minden, ami a húsleveshez kell, csak éppen a répa hiányzik!
- Nem lehet, hogy még csak most akartad megpucolni? Annyi dolgod van, folyton szaladnod kell valahová! Most is értem rohantál az óvodába...
De anya nem figyelt Bori vigasztaló szavaira. Elkeseredetten meredt maga elé.
- Ez az, megvan! - kiáltott fel diadalittasan. - Ha megpucoltam, a héja a szemetesben van! Megnézem!
Bogi riadtan figyelte, ahogy anya a szekrényhez szalad, és kinyitja a konyhai kukát rejtő ajtót. Most kiderül az igazság, gondolta rettegve, nem titkolhatja tovább, hogy napok óta egy nyulat rejteget a szobájában... Ám ahogy anya kinyitotta az ajtót, olyan gyorsan be is csukta.
- Mi az?
Bogi szíve a torkában dobogott.
- Á... - legyintett anya lemondóan. - Most jutott eszembe, hogy kidobtam a szemetet, mielőtt elindultam érted. Mostanában mindent elfelejtek. Hát nem szomorú?
Bogi átölelte anya lábát.
- Egyszerűen csak fáradt vagy, anyukám! - simult hozzá, és megkönnyebbülten sóhajtott kockás szoknyája redőibe.
- Igazad lehet, kicsim! - simogatta meg mama a buksiját. - Biztosan a fáradtság teszi. De amikor olyan határozottan emlékeztem rá, hogy mindent előkészítettem...
Boginak ragyogó ötlete támadt.
- Semmi vész! Majd én pucolok répát! - nézett fel a mamára. Barna szeme biztatóan csillogott. - Megtanítottad, hogyan használjam a zöldséghámozót. Hadd segítsek!
- Rendben! - mosolyodott el a mama, és Bogi fürtjei közé túrt. - Még szerencse, hogy ennyire aranyos kislányom van! Maholnap kész háziasszony!
Beszaladt a kamrába, és egy répacsomóval tért vissza. Együtt láttak neki a zöldségpucolásnak, és közben megbeszélték, mi minden történt aznap az óvodában. Már az utolsó daraboknál tartottak, amikor Bogi szobája felől puffanás hallatszott.
- Mi az? - kapta fel a fejét a mama. - Mi ez a hang?
- Semmi-semmi! A legnagyobb könyvem folyton dülöngél. Részeges, mint a szomszéd bácsi - kacagott fel. - Mindjárt meg is nézem!
- Menj csak! - sóhajtott a mama. - Már úgyis készen vagyunk.
Bogi gyorsan kezet mosott, beszaladt a szobájába, az ajtót gondosan becsukta a háta mögött. Zorka az oldalán heverve nyúlt végig a könyvespolcon, mellette az állatos lexikon feküdt.
- Anyukád pucolja a legfinomabb répát! - simogatta körbe fehér pocakját. - Régen volt már ilyen jó ebédem!
Álmosan nyújtózkodott.
- Az utolsó darab! - tolta előre a vaskos hasábot rózsaszín orrával, és elégedetten rágcsálni kezdett.
- Azonnal hagyd abba a csámcsogást! - szólt rá Bogi. - Anya még meghallja.
- Ez a nyúl...- ingatta a fejét Berta. - Javíthatatlan!
- Megmutatom neki az illemtan könyvemet! - csillant fel Bogi szeme.
- Ne reménykedj! - ásított Zsutek. - A rendes kisnyulak viselkedéséről szóló oldalon már egészen biztosan átrágta magát!