Mesemalom

Nagymama körbejárt a nappaliban. Közben szokása szerint a kezét tördelte, és halkan dünnyögött az orra alatt.
- Jaj, édes istenkém! Sehol nem találom! Hol hagyhattam el?

Na, most vajon micsodát, töprengett Bogi. Van, hogy a kalapját hagyja el, máskor a telefonját nem találja, néha még a fakanala is eltűnik.
- Mi keresel, nagyikám?
- Mit, mit?! - dünnyögte a nagyi rosszkedvűen. - Hát a szemüvegem!
- Ó, hát az gyorsan meglesz. Várj csak, segítek! Hol használtad utoljára?

Nagymama harmadszor járta körbe az ebédlőasztalt. Egyszeriben megtorpant.
- Nem is tudom... Talán itt a nappaliban, amikor átfutottam anyád újságját? De már megnéztem a kisasztalon, még a fotelben is. Vagy... várj csak! Hiszen a te szobádban is használtam! Emlékszel? Felolvastam neked a sárkányos mesét. Ez az! A te szobádban lesz!

Azzal a nagymama meglepő fürgeséggel irányt változtatott, és egyenesen Bogi szobája felé indult.
- Talán az asztalodon hagytam... - kiáltotta. Bogi a sarkában loholt. - Nem, itt nincs... És az ágyra se tettem. Megnézem a könyvespolcon!
- Ne, azt ne! - kiáltotta Bogi.

Nagymama megtorpant. Értetlenül nézte Bogit, aki egyre jobban elvörösödött.
- Mi az, mi ütött beléd, lelkem?
- Semmi, igazán semmi. Csak nem szeretném, ha túlságosan elfáradnál! Ülj le egy kicsit odakinn a kanapén, amíg én jó alaposan körülnézek! Majd én előkerítem azt a szemüveget!
- Talán nem akarod, hogy kiolvassam a betűket a könyvedből? - kacsintott rá nagymama. - Jól van, jól. Igazad van! Rámfér egy kis pihenés.

Bogi nagyot sóhajtott. Nagymama már egészen közel járt Zorka búvóhelyéhez.
- Zorka! - suttogta. - Minden rendben?
Nem jött válasz. Bogi levette az állatos lexikont, bekukucskált mögé, de Zorkát nem látta a megszokott helyén.
- Berta! Zsutek! Nem tudjátok, merre van Zorka?!
- Ugyanott találod, ahol a nagymamád szemüvegét! - mutatott Zsutek unott ábrázattal az íróasztal alá.

Bogi lehajolt. Úgy volt, ahogy Zsutek mondta. Zorka a hátsó lábán pipiskedett. Elülső mancsával óvatosan körbe tapogatta az asztallábat.
- Zorka! Tudhattam volna! - sziszegte Bogi. - Azonnal vedd le a nagyi szemüvegét!
- Nem tudom! - pityergett Zorka.
- Hogyhogy?!
- Nem látok!

Bogi lekuporodott a narancssárga szőnyegre, és óvatosan lekapta a nagymama szemüvegét a nyuszi orráról.

- Csoda! - kiabálta Zorka. - Csoda történt! Újra látok!
- Szemüvegtolvaj! - nevetett Bogi. - Miért csented el nagymama okuláréját?
- Mikuláréját?!
- Okuláréját! Nagymama így nevezi.
- Aham! - bólintott Zorka. - Csak kölcsönvettem! Aki ezt felveszi, az tud olvasni, vagy nem? A nagymamádtól láttam. El akartam olvasni, mit ír az állatos lexikon a nyulakról. De amikor feltettem a csokulárét, vagy mit, hirtelen eltűnt a világ. Azóta nem találom magam!
- Na, ilyesmit biztosan nem ír az állatos lexikon a nyulakról! - nevetett Bogi. - Gyerünk, bújj vissza gyorsan a könyvek mögé. - Nagymama! Nagymama! Itt van a szemüveged!

Bogi a nagymamához szaladt, markában szorítva a barna keretes pápaszemet.
- Nahát! - nevetett fel. - Látod, milyen szórakozott a nagyanyád!
- Ugyan, nagyi! - kacsintott Bogi. - Lehet, hogy csak egy rosszmanó vette kölcsön!