Mesemalom

Lilla egyedül bandukolt hazafelé. Már csak néhány lépés választotta el a lakás ajtajától, amikor egy ötlet, mint egy apró méhecske, hirtelen befészkelte magát a fejébe.

Juli, ha tehette, az üres piacon töltötte a szombat délutánokat. Általában más gyerekekkel együtt rugdosta a szemetet, de ma a szél túlságosan hidegen fújta át a placcot, és ő egyedül volt.

Arszin dühös volt és tehetetlen. Hozzászokott, hogy mindig mindent megkapott, amire vágyott. Gyermekkorában az áhított játékokat, ifjúkorában a nemes telivéreket, és persze aranyat, szekérderéknyi kincset.

Közeledett a Ki mit tud?, a várva várt iskolai vetélkedő. Sok lány készült tánccal, de volt, aki hangszeres fellépésre, versmondásra, vagy éppen bűvészbemutatóra vállalkozott.

A ház a kirándulóút végén állt. Régen rengeteg turista járt arra. Mire felkaptattak a hegytetőre, alaposan elfáradtak. Jólesett a limonádé, meg a zsíros kenyér lila hagymával. A gyerekek a csatos üdítőért rajongtak.

Adorit megkérte Trakkot és Rukkot, hogy segítsenek összehívni a nagytanács ülését. Hogy átadja a meghívót, Rukk először a fennsíkra repült, utána a sejemanók közé, az erdőkbe. Trakk Umbert kereste fel kedvenc tópartján.

A nagyszünetben Lilla és a többiek körülvették Dórit. - Mi a baj? A kiömlött a festék? Ne vedd úgy a szívedre, bárkivel megtörténik. - Nem, nem... de inkább hagyjuk ezt a témát! Ugye, nem baj?

Hirtelen jött el az este. A Szik szurdok csupasz sziklái fázósan húzódtak össze az alkonyat hűvösében. Ma este is végigsöpört a szél, a helyi nagyúr.

Trunk és Umber országszerte hírül adták Híria döntését. Kalandria népei csendes derűvel vették tudomásul, hogy véget ért a hosszú átmeneti állapot, és a Szivárvány Palotába újra uralkodó költözik. Mit uralkodó! Uralkodók!

Dóri, ha kacagott, vele kacagtak az emberek a lépcsőházban, a felvonóban, a portásfülkében, a társasházban, az egész iskolában. Soha nem „nevetgélt", nem „vigyorgott", nem „kacarászott". Kacagott. Tiszta szívéből, csilingelő hangjával, barna szembogarával, arcának minden apró szegletével.

Piribella, az erdei tündér, sosem fogyott ki a munkából. Késő este tért haza a hajlós fűz vékony ágaiból font vesszőkunyhójába, lerogyott a vetett ágyra, aranybarna haja szétterült a virágtakarón, zöld szemét lehunyta és álmodozott.

Frézát hiába várták a Szivárvány Palotában. Nem jött haza sem egy hónap, sem egy év múltán. Senki nem tudta, hova tűnt a királynő.

A következő délutánon a gyerekek keresztkérdésekkel bombázták Mildát, hogy megtudják, vajon ott volt-e a versenyen. De ő csak kacagott, és az asztalra tett egy habkarikákkal díszített, mennyeien krémes tortát.

A virágzó akácfákkal szegélyezett réten, ott, ahol a zsombékokat sűrűn benövi a zsíros fű, két szürke bundás nyuszi éldegélt. A mező minden lakója ismerte őket, és tudta, hogy Torzsásnak a bal, Morzsásnak a jobb füle konyul le.

Legyezőföldre a legrövidebb út a Kalandriai-szoroson keresztül, Logírián át vezetett. Aldin valaha sokat mesélt feleségének a háborúról. Logíria uralkodójáról, Logoszról, aki megtámadta Kalandria földjét, és Híriáról, aki hősiesen megvédte az országot, és felszabadította a bolygót.

A tornacsarnokban minden készen állt a versenyre. A nézők izgatottan üldögéltek a lelátókon. Amíg a versenyzők az öltözőben készülődtek, az edzők és a szervezők gondterhelten futkostak.

Aldin király bejárta a Terdon bolygó minden országát, mielőtt fejére került Kalandria koronája. Meg akarta ismerni a népeket, a szokásokat, az ősi legendákat.

Szerda volt. A Karmazsin utcai gyógynövénytan napja. Milda és a gyerekek a kertben üldögéltek. Milda ma is újabb gyógynövényt mutatott be.

A lándzsáslevelű, karcsú fűszálak dideregtek a mezőn. Nem elég a kétnapos esőzés, most még ez is. A föld alól olyan nyomás nehezedett rájuk, hogy az összekapaszkodott gyökerek eleresztették egymást, és utat nyitottak az ismeretlen erőnek.

Szép, napsütéses, nyári reggel volt. Hanka álmosan kóválygott a lakásban.