Mesemalom

Jakab sebesen csúszott lefelé a végtelennek tűnő szerpentinen. Úgy érezte, mintha egyenesen a föld mélyébe, az olvadt kőzetek közé csúszna.

Jakab talpa a már nem remélt találkozás boldog örömével kereste helyét a szakadt bélésben. Az ablak felé indult volna, ám a papucs megmakacsolta magát. A fiú csaknem orra bukott. A másik lábával is próbált előre lépni, de ugyanaz történt.

Majdnem egy év telt el azóta, hogy a mama hazavitte az új papucsot. Jakab lett a legmagasabb fiú az osztályban. „Úgy nő, mintha felfelé húznák", mondogatták a rokonok. A piros papucs pedig mintha vele együtt nőtt volna.

Jakab a világ minden kincséért se húzott volna papucsot, pedig az előszobai cipős szekrényben legalább hat pár állomásozott. Bolyhos mamusz, márkás sportpapucs, lyukacsos strandpapucs, belebújós szőrös papucs...

Az SRT hozta a jó hírt. Sárkány Mama már hajnalban megkapta a táviratot. Azt sem tudta, hova kapjon, mivel várja haza szeretteit.

A kisvonat vidáman robogott Álmosfalvára, Sárkányország felé. Első kocsijában Bori, Kamilla, Sarolta, és Samu üldögélt.

Amikor Kamilla széles mosollyal sarkig kitárta a bejárati ajtót a Kerékgyártó utcai lakásban, Sárit leszámítva mindenki otthon volt.

Sári izgatottan járkált fel és alá a felvételi reggelén. Soha nem jelentkezett még munkára, Sárkányországban nem is ismerik ezt a szokást.

Kamilla szíve egyre hangosabban dörömbölt a mellkasában, ahogy meghallotta a csoszogó hangot odabentről. Jön, gondolta, közeledik a kegyetlen anyasárkány.

Egy péntek délután, amikor már úgy érezte, hogy a világ összes kereszthuzata kevés lenne ahhoz, hogy a sárkánybűzt kiűzze a lakásból, Kamilla közölte Borival az elhatározását.

Verőfényes vasárnap délután volt, amikor megszólalt a kapucsengő Jakab Kalauz utcai otthonában.

Samu, Sári és Sarolta berendezkedtek. Kamilla köveket hozatott, és mamutfenyő tobozokat is beszerzett, hogy otthonossá varázsolja a vendégszobát.

Kamilla aznap éjjel szemhunyásnyit sem aludt. Fel-alá járkált a lakásban, és egyre azon törte a fejét, hová tűnhetett el Bori.

Olajos gépszag facsarta a sárkányorrokat Emberország határának túloldalán. Sarolta izgatottan bökdöste Bori karját.

Csaknem besötétedett, mire megérkeztek a mamutfenyő erdő szélére, ahol a fák szédítő magasságban meredeztek a sötétszürke ég felé.

Saroltának sem ment a szunyókálás ezen a vasárnap délutánon. Kedvenc barlangfülkéjében heverészett, miközben gondolatai egyre Samuhoz tértek vissza

Samu úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, bemutatja Borit a családnak. Repesett az örömtől, hogy a királylány kötélnek állt végre, és önként vele tart.

Egy szép, nyári napon Bori elmélyülten festegetett a kert végében. Éppen azon törte a fejét, hogyan tehetné még vidámabbá a képet, amelyen három nyulacska ugrándozott a színes virágok között.

Samu a legváratlanabb pillanatokban állított be Borihoz. Évek óta járt már ide, ismerte az összes légi csatornát, szélvész sebességgel szelte át a távolságot Sárkányország és a Kerékgyártó utca között.

Samu már türelmetlenül lapult a bokrok mögött. Alig várta, mikor jelenik meg újra a királylány. Amikor végre meglátta Borit, ahogy Kamillával kézen fogva kilépett az óvoda épületéből, szíve hevesebben kalapált.