Mesemalom

A nagyszünetben Lilla és a többiek körülvették Dórit.

- Mi a baj? A kiömlött a festék? Ne vedd úgy a szívedre, bárkivel megtörténik.
- Nem, nem... de inkább hagyjuk ezt a témát! Ugye, nem baj?

Dóri fogta magát, és egyszerűen továbbment. Fruzsi közelebb húzta a többieket.

- Valami nincs rendjén! Meg kell tudnunk, hogy mi folyik itt! Én kikérdezem Zsuzsit. Konrád, te próbálj megtudni valamit a fiúktól. Úgyis csak veled állnak szóba... Lilla, te próbálkozhatnál Boginál!

Szétszéledtek. A pletyka azonban csak egyetlen lépéssel járt mögöttük. A következő szünetre már mind a hárman tudták, hogy mi történt.

Lilla kifújta a haját a szeméből.
- Az a szemét Karina! - Mindenkinek nekiugrik! Az lesz a legjobb, ha szólunk Márti néninek!

Konrád a fejét csóválta.
- Szerintem, először beszéljünk Dórival. Attól félek, ha beáruljuk, még kegyetlenebbül fog Dórira támadni. Ráadásul biztosan azt gondolja majd, hogy Dóri ment el panaszkodni az osztályfőnökhöz.

Fruzsi bólogatott.

- Igazad lehet... Először én is azt gondoltam, hogy keressük meg Márta nénit, de jobb lesz ezt átgondolni. Hagyjuk kicsit békén Dórit! Neki kell eldöntenie, hogy mit tesz, nem? Az is lehet, hogy a szüleivel akarja megbeszélni a dolgot.

Lilla a táskája oldalzsebéből előkotort egy gyűrött papírt, és a post irón kék végével ráírta: „Veled vagyunk!". Pirossal kétszer is aláhúzta a mondatot, majd mind a hárman aláírták az üzenetet.

Becsengettek az utolsó órára. Konrád elsétált Dóri padja előtt. Jelentőségteljesen ránézett, és tenyerét rányomta a padra. Dóri óvatosan az asztal alá húzta a levelet, és gyorsan átfutotta. Arcára rövid ideig visszatért a mosoly

Aznap egyikőjük sem ment a Karmazsin utcába. Dórinak egyre csak a titokzatos mondat járt a fejében. „Ha bölcs vagy, a dolgok mögé látsz". Még elaludni is nehezen tudott. Éjszaka hirtelen felriadt, és ezt motyogta: „Értem már!" Azzal a másik oldalára fordult, és édesdeden továbbaludt.

Másnap minden a szokott módon indult az iskolában. Egészen addig míg Karina - megmámorosodva előző napi látványos győzelmétől - újra támadást indított. A második szünetben a barátnőivel együtt megindult Dóri padja felé.

- Úgy döntöttem, diétát írok fel neked! - jelentette be. - A kedvenc show-műsoromban ajánlották ezt a módszert.

Egy hóhér nyugalmával bámult áldozata arcába, miközben megragadta Dóri szalámis zsemléjét. A Karina-brancs

 lélegzetvisszafojtva várta a látványos előadást. Ekkor azonban valami olyasmi történt, amire senki nem számított. Dóri megragadta a zsemlét tartó kart.

- Azonnal vedd le a kezedet a tízóraimról! Ehhez nincs jogod!

A hirtelen beállt csendben Dóri szavai visszhangoztak az osztályterem falai közt.

- Azt én döntöm el ebben az osztályban, hogy kinek mihez van joga és mihez nincs! - kiáltott Karina.

Hangjában ingerültség csengett. A lánygyűrű egyetértően bólogatott.

Dóri elmosolyodott.

- Tudod, Karina, végiggondoltam ezt a dolgot. Igazad van, lehet, hogy kicsit többet eszem a kelleténél. De te? Miért csak abban találsz örömet, ha másokat bántasz? Mi folyik nálatok, hogy otthon mást se teszel, mint bugyuta sorozatokat bámulsz?

Karina tágra meresztette a szemét. Divatosan fésült haját zavart mozdulattal félredobta. Kitépte magát Dóri markából és kiviharzott az osztályteremből. A jelenetnek szinte az egész osztály szemtanúja volt. A Karina-brancs összezavarodva széledt szét.

Lilláék odaszaladtak Dórihoz. Fruzsi izgatottan kiabált.

- Nagyszerű voltál Dóri, ezt nevezem! Az a kis szemét! Most biztosan leszáll rólad!

- Ne mondd ezt! Szerintem Karina azért ilyen, mert nem törődnek vele.

Lilla haragosan csípőre tette a kezét.
- Dóri! Miket beszélsz itt össze-vissza?! Ha igaz is, amit mondasz, azért még nincs joga arra, hogy így viselkedjen!

Dóri a barátnőjére mosolygott.

- Ebben egyetértünk! Talán elgondolkodik...

Két hét telt el. Dóri éppen a fogyókúrás fogadalmával küzdött. Ellenségesen fixírozta az uzsonnára kapott túrós rétest. „Nem kellene megenni"- gondolta. Ekkor vette észre Karinát, aki a padja mellett állt.

Dóri Karinának nyújtotta süteményt.

- Tessék! Nekem úgyis fogyókúráznom kell. Vagy inkább kellene - mondta mosolyogva. - Edd csak meg!

Karina megfogta a rétest. Óvatosan kettétörte, és az egyik felét visszaadta.

- Szerintem így a diétád is rendben lesz! Egyébként egyáltalán nem vagy kövér. Egész jó a módszered...

Dóri arca elkomorult.

- Hála neked...

- Tudom, tudom. Azóta is bánt, amit tettem. Tudod...

Dóri elvörösödött.

- Igen? Mit kellene tudnom?

- Azt, hogy szeretnék bocsánatot kérni tőled. Ne haragudj rám! És igazad volt... Mindenben. Sokat gondolkoztam azóta. Azt hiszem, azért viselkedtem így, mert a lányok ezért csodálnak.

- Persze! Csodálnak! De ez nem barátság!

Karina lehajtott fejjel folytatta.

- Azt hiszem, ebben is neked van igazad. Az a helyzet, hogy nagyon irigyellek a barátaidért...

Még mind a kettőjük tenyerében érintetlenül feküdt a rétes, amikor Karina elindult.

Dóri utána szólt.

- Figyelj! Bármikor beszélgethetünk, ha van kedved.

Karina visszafordult és Dórira mosolygott.