Mesemalom

Lilla, a magyar tanár gondterhelten járkált a padok között. Hirtelen megállt és komor tekintettel nézett körül.

- Az őszi szünetben pihenésképpen mindenkinek meg kellett tanulnia Arany János Mátyás anyja című balladáját. Remélem, senki nem feledkezett meg róla! Halljuk a verset!

Lilla a testnevelés tanárt szólította fel.

- Kérlek, kezdd el!

Piroska néni kétségbeesetten, könyörgő pillantással nézett a közönségre.

- Súgjatok! - suttogta.

Piroska néni a biztonság kedvéért elismételte a költőt és a vers címét, és nekiveselkedett az első versszaknak.

- „Szilágyi Erzsébet levelét megírta,
Szerelmes könnyével azt is telesírta,
Fuss, ha futhatsz Miklós! Pallos alatt fejed!
Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!"

Lilla az orrnyergére tolta a nagymamától elkuncsorgott olvasószemüveget.

- Nos... - mondta -, ez így nincs rendben. Igaz, frappánsan összekötöttél két különböző verset, de nem ez volt a feladat. Szilágyi úrhölgy keresztneve pedig Örzsébet! Piroska néni! Az a gyanúm, hogy te az őszi szünetben verstanulás helyett pihentél... Ez elégtelen!

Piroska néni lógó orral visszaült a helyére. Lilla ábrándos tekintettel átsétált Anna néni, a magyar tanár padjához.

- Hagyjuk egy pillanatra Szilágyi Örzsébetet! Térjünk át a modern irodalomra! Anna néni! Kérlek, válaszolj a következő kérdésre!

Anna néni kihúzta magát.

- Hogy hívják Harry Potter barátait?

Anna néni arckifejezése arról árulkodott, hogy Harry Potterrel kapcsolatos ismeretei meglehetősen hiányosak. Lebiggyesztett ajakkal, tanácstalanul tárta szét a karját.

Lilla hangja szigorúan csengett.

- Nem vagyok elégedett a felkészültségeddel! A következő órára feladom a mű összes kötetét.

Tekintetét körbehordozta a megszeppent diákokon.

- Ezt nektek is szól! Ez a mai házi feladat!

Konrád hangos berregéssel kicsengetett a magyar óráról. Dóri lépett a színpadra, mint rajztanár.

- Gyerekek, most kiosztok egy-egy rajzlapot, tükröket és hat színes ceruzát. A feladat nagyon egyszerű, ne ijedjetek meg. Önarcképet kell készíteni!

A tanítványok gyorsan belefeledkeztek az alkotásba. A közönség izgatottan pusmogott, és hamarosan készen is lettek a rajzok, melyeket Dóri egyesével mutatott körbe.

- Először is, lássuk Anna nénit! Nehéz helyzetben vagyok. Hogy is mondjam? Ööö.. ez a rajz ...nem elég kifinomult.

Anna néni szabálytalan köröket rajzolt, amik úgy ültek meg egymás tetején, akár egy hóember. Piroska néni önarcképe sem lett meggyőzőbb. Ő pálcikaemberként feszített a rajzlapon.

Dóri arca ragyogott.

- Sajnos, a bemutatott munkákat nem küldhetjük el a kerületi rajzversenyre. De talán Kati néni!

Magasra emelte az utolsó rajzot. Ezen a figurán minden csupa szám volt: hármas fülek, egyes hajszálak, nyolcas száj, nulla fej...

Dóri kacagott.

- Stílusos egy matekostól!

Most Lilla vette át a csengő szerepét.

- Csingilingi ling! Testnevelés óra következik!

Konrád magára kapott egy melegítőfelsőt és sípot akasztott a nyakába.

- Figyelem! Ma lefutjuk a Cooper-t. Mérem az időt!

- Jaj, csak azt ne! - nyögte Anna néni.

- Na jó, csak vicceltem! A következő órán lesz a futás, most csak egy kis bemelegítést tartunk. Mindenki álljon fel!

A „diákok" engedelmesen feltápászkodtak. Konrád most a közönség felé fordult. Tenyerét felfelé emelve nekik is jelt adott a felállásra.

- A kedves nézőket is felkérem, hogy mozgassák át meggémberedett tagjaikat! És most... magas térdemelés! Csípőkörzés! Derékfordítás! Fekvőtámasz!

Zsibongás és hangos méltatlankodás hangja töltötte be a termet.

- Jó, nem kötelező! Csak akinek kedve van - mondta Konrád kaján vigyorral.

Egyedül Piroska néni csinálta meg a fekvőtámaszokat. Azért ő is lihegett egy kicsit a végén, ám a vastaps mindenért kárpótolta.

- Mára a tanításnak vége. Mindenki hazamehet! - kiáltotta egyszerre a négy gyerekpedagógus, és mélyen meghajoltak. Azután kézen fogták az alkalmi tanítványokat, és velük együtt is fejet hajtottak.

A teremben ütemesen zengett fel a taps. Lilla arca kipirult a büszkeségtől és a megilletődöttségtől. Már nem is számolta a visszatapsolásokat. Boldog mosollyal végignézett a közönségen. Ekkor pillantotta meg a vörös hajzuhatagot, ami azonnal el is tűnt a teremben.

- Szerintetek Milda eljött? - kérdezte a többieket
- Nem, biztosan nem! - válaszolta Konrád.
- Én sem láttam - mondta Dóri. - Bár... nála soha nem lehet tudni!