Mesemalom

A kisvonat vidáman robogott Álmosfalvára, Sárkányország felé. Első kocsijában Bori, Kamilla, Sarolta, és Samu üldögélt.

Hamarosan feltűnt Sári is, vadonatúj egyenruhájában feszített. Nem volt jegye se ebbe, se a másik kupéba. Jakab hivatalos váltótársaként közlekedett ezzel a vonattal. A vasúttársaságnak komoly gondot jelentett, hogy Sárinak megfelelő öltözéket találjon, de hála a vasútellátónak, hamarosan két csinos, méretre készült ruhát kapott.

- Jó napot kívánok! - rikkantotta Sári jókedvűen. - Kérem, mutassák be jegyeiket!

Samu ámulattal nézte húgát, amint boszorkányos ügyességgel lyukasztja ki egyik jegyet a másik után.

- Sári, te aztán érted a dolgodat! Ritkán találkozom ilyen rátermett kalauzzal! - bólogatott elismerően Kamilla.
- Köszönöm! - biccentett Sári, és kedvesen mosolygott.
- Nagyon jól áll neked az egyenruha! - dicsérte Bori.
- Jól bizony! - tette hozzá Samu. - Nagy kár, hogy Sárkány Mama nem láthat így téged!

Sári előhúzott a táskájából egy borítékot, rajta gondos sárkánykaparás. „Sárkány Mama számára, feladó Sári", betűzgette Samu.

- Kérlek, add át ezt a levelet a mamának. Bizonyára megérti majd, hogy nem dönthettem másképp. Az én életem már ide kötődik.
- Jaj, húgocskám, nagyon fogsz hiányozni!

Samu próbálta elcsípni a szeméből kigördülő, hatalmas könnycseppet. Sári sem bírta tovább. Vadonatúj egyenruha ide vagy oda, testvére nyakába borult.

- Ugyan, ne sírjatok! - szólalt meg Kamilla. - Samu és Sarolta bármikor szívesen látott vendég lesz minálunk.
- Igen! - kiáltotta Bori. - Gyertek bátran! Látogassátok sokat Sárit! És minket is... - tette hozzá kedves mosollyal.

Sári könnyes szempillái alatt felragyogott az öröm.

- Beadtam ma a tervem a vasúti főbizottságra. Jakab azzal biztat, hogy biztosan elfogadják. Azt szeretném, ha gyorsvasút épülne Emberország és Sárkányország között!