Mesemalom

Petya ennél vacakabbul már nem is érezhette volna magát. Minden ötödik lépésnél tüsszentenie kellett. Jobbnak látta befogni az orrát, amikor a balkesztyűt visszadugta Ottó kabátzsebébe.
- Hát visszajöttél? - ölelte magához a párját Jobbos. - Kérlek, soha többé ne vitatkozzunk! Megbántam, hogy ilyen ostobán viselkedtem. Nélküled olyan magányos voltam! Ráadásul Ottó hallani sem akart rólam. „Fél pár kesztyűvel nevettessem ki magam?!" - mondta a mamájának. - „Inkább zsebre dugom a kezem."
Petya elégedetten bólintott.
- Így van ez rendjén! - motyogta maga elé. - Biztosan dem szakadnak el döbbé egymástól. Hapszi!
- Nem láttál errefelé esetleg egy csíkos sálat? - kérdezte párját a bal kesztyű. - A megmentőm, Petya manó veszítette el. Szegény, elég rossz bőrben van. Fázik a nyaka. Mi kesztyűk tudjuk, milyen veszélyes az ilyesmi!
- Nem, sajnos nem láttam! - felelte Jobbos. Sokféle holmi megfordult az előszobában, mióta elmentél, de abban biztos vagyok, hogy csíkos sál egy sem. Hanem, Petya manó! - dugta ki Jobbos az orrát a kabátzsebből. - Van itt azért neked valami.
Petya már az ajtó felé baktatott, de Jobbos hívására visszafordult.
- Bicsoda? - kérdezte szipákolva. - A manó vigye el ezt a dáthát! Már a szimatom sem az igazi. Talán dem vettem észre egy elveszített tárgyat?
- Ahogy mondod! - bólogatott a kesztyű. - A gazdám hozta haza ezt a plüssnyulat. Látod? Ott fekszik a komódon! Valaki a játszótéren hagyta. Ottó mamája cetliket ragasztott ki a villanyoszlopokra, hátha jelentkeznek érte, de sajnos, hiába...
A manó a komódhoz szaladt.
- Szia kisgyuszi!
- Nem vagyok gyuszi! - ugrott fel mérgesen a szürke plüssnyúl. - Nyuszi vagyok, vedd tudomásul!
Petya a fejét ingatta.
- Dem akartam gúnyolódni! Dáthás vagyok, ennyi az egész. Ezért dem tudom szépen kimondani a neved. Érted, gyuszika?
- Tényleg náthás! - kukucskált ki óvatosan Ottó kabátja zsebéből Balos. - Elhagyta a sálját, azért betegedett meg. Nyuszika, bízz meg Petya manóban! Hidd el, ő minden elveszített tárgynak segíteni szeretne.
A szürke nyuszi megszeppenten nézte a piros orrú manót.
- Jó, Balosnak elhiszem, hogy nem akarsz gúnyolódni velem.
- De dem ám! Hapszi! - tüsszentett újra Petya manó. - Mi a deved?
- A gazdám úgy hív, Nyusza.
- Szép dév! - bólogatott Petya manó. - Igazán szép!
Nyusza legyintett. Ez az alak tényleg nem tud normálisan beszélni, gondolta. Eszébe jutott, hogy a régi gazdája, Norbi is Gyuszit mondott, amikor influenciás volt. Akkor ugyanúgy beszélt, mint ez a piros orrú manó most.
- Hiányzik a gazdám! - kámpicsorodott el Nyusza.
- Semmi gond dincs! - simogatta meg a szürke nyúl lelógó füleit Petya. - Meséld el, hogy tűntél el! Talán segíthetek...