Mesemalom

Gombi mélyet sóhajtott, és belekezdett a történetébe.
- Én díszítettem Piroska ünneplő ruháját, a világoskéket. Pörgős volt a szoknyarésze, a felsőn apró, piros gombok ültek. Én a főhelyet kaptam, így közelről láttam minden ünnepet. A legszebb a Karácsony volt, amikor összegyűlt a család, és a gazdám izgatottan várta a Jézuskát. Ekkor kapta Brúnót, a barnamedvét, aki csodaszép mellényt viselt. Olyat, amin fényes gombok ragyogtak.
Petya bólogatott.
- Szeretem a medvéket! - szólalt meg. - Könnyű őket megtalálni. Fogalmad sincs, hány gyerek hagyja el a plüssállatait!
- Piroska nem veszítette el Brúnót, nagyon vigyázott rá.
- Csak rád nem figyelt?
- Ez sem igaz! Ami történt, az nem Piroska hibája volt! - dühöngött Gombi.
Gombi paprikamérgesen még vörösebbnek látszott.
- Akkor? Talán megpattantál? A manóba! - kacsintott rá a manó.
Gombi hatalmasat sóhajtott.
- Ha nem szakítanál folyton félbe, el tudnám mesélni, hogy mi történt. Na?! Megígéred?
Petya magasba emelte a kezét. Két ujjából megadóan ikszet formált.
- Először csak majdnem eltűntem... - vágott bele Gombi.
- Na, ilyet se hallottam még! - nevetett a manó. - Azt meg hogy csináltad?
- Piroska anyukája úgy döntött, hogy a mosógépben mossa ki a kék ruhát.
- Te már voltál mosógépben?! - elevenedett meg Petya. - Mindig arra vágytam! Habfürdő! Hullámfürdő! Körhinta! Micsoda móka!
- Annyira azért nem jó - ráncolta a homlokát a kis gomb. - Tele megy a füled és a szád vízzel. Brrr...
Petya elgondolkodott.
- Ki hitte volna... És veled mi történt odabenn?
- Elszakadt a cérnám, és a dob alján kötöttem ki. Egyre csak segítségért kiáltoztam, de hiába. Piroska mamája kiszedte a mosott ruhákat, de nem vette észre, hogy hiányzom. Képzeld csak el! Egy teljes napon át kuksoltam a mosógép gyomrában.
- Ó! Később feltűnt valakinek, hogy elvesztél?
- Igen! - húzta ki magát büszkén a gomb. - A mama vette észre, hogy baj van, akkor, amikor a kék ruhát vasalta. Piroska jött rá, hogy a mosógépben lehetek. Hozott egy elemlámpát, és azonnal rámtalált. A mama még aznap este visszavarrt az engem megillető díszhelyre.
- Ezt nevezem! - biccentett Petya. - De akkor hogy kerültél mégis ide?!
Gombi újra elszomorodott.
- Piroska kapott egy fodros szoknyát. Sajnos, attól fogva a kék ruhát már nemcsak az ünnepi alkalmakra vette fel. Akkor is azt viselte, amikor látogatóba érkezett ide, a nagymamához. Nem volt elég a sok finom sütemény, Borival, a testvérével kitalálták, hogy megkóstolják a lekvárokat. Itt nyalakodtak a kamrában! Piroska nekidőlt a polcnak, hogy elérje a befőttesüvegeket, én meg beakadtam egy résbe. Ekkor szakadtam le. Azóta itt kuksolok.
- Értem! Ezek szerint nem szöktél meg...
- Dehogy! - tiltakozott Gombi. - Lepattantam, azt elismerem, de nem pattantam meg!
Petya elvigyorodott.
- Jelentem, meg vagy találva. És tudod, hogy miért vagy megtalálva?
A gomb megilletődve rázta meg apró fejét.
- Mert rajta vagy a listámon. És tudod, kik vannak az én listámon?
- Nem!
- Csakis azok, akik tényleg hiányoznak a gazdájuknak. Ne aggódj, Gombi! Hamarosan hazakerülsz. Na, gyere!
Azzal Petya ledobta hátáról a malaclopót, és óvatosan a legaljára görgette Gombit