Mesemalom

A patak partján izgatottan hápogtak a gácsérok. Gusztávó, aki a rangidős volt közöttük, a csőrével kopogtatott egy piros pöttyökkel díszített sárga dobozkát. Petya akkor ért oda, amikor a doboz kipattant. Egy félig megrágott kakaós csiga kandikált ki belőle. Gusztávó a csőrébe vette a zsákmányt, és a többi réce haragos tekintetére fittyet hányva elrepült vele, hogy megossza Lianával.
- Dahát! - tüsszentett Petya. - Egy elhagyott uzsonnás doboz. Hogy kerültél ide?
- Jó reggelt! - pislogott az uzsonnás doboz. - Zsuzsi vagyok! A gazdám, Zsófi hagyott el. És úgy tűnik, most a kakaós csigámnak is búcsút inthetek!
- Beggondolatlanság... - dörmögte Petya piros orra alatt. - Soha nem lehet tudni, ki bikor lesz éhes, és ha ilyenkor az uzsonnás doboz dincs kéznél, elég dagy a baj.
Zsuzsi egyetértően bólogatott.
- Én is így gondolom. Zsófi nagyon szereti a kakaós csigát, de most aztán fújhatja. Kacsa vacsora lett belőle! Pedig a környék legjobb pékségéből vette a mamája. Hm... te nem is tudod, hogy onnan milyen finom illatok áradnak! Már messziről birizgálja a doboztetőmet, amikor arrafelé járunk. Ha tehetem, Zsófi táskájában legfelül utazom, és benn a boltban kikukucskálok. Szeretek körülnézni. Ma vajon mi kerül a bendőmbe? Folyton ez jár a fejemben. Nutellás párnácska? Diós kifli? Vaníliás kosárka? Mákos alagút? Túrós le...
Petya manó türelmetlenül közbevágott.
- Jól van, jól van, ennyi finomságot beg se bírok jegyezni!
- Semmi baj, én segítek! Minden péksüteményt ismerek! Hol tartottunk? Túrós lepény, lekváros bukta...
A manó türelmetlenül toppantott.
- Ez a sok édesség kezdi begterhelni a gyomromat. Sós ételt dem szoktak a bendődben tárolni?
Az uzsonnásdoboz szomorúan bólogatott.
- Szoktak, bizony hogy szoktak! Sós perecet, sajtos kiflit, körözöttes kenyeret, lekváros pitét...
Petya manó kifújta az orrát, és elgondolkodott.
- Várj! Szerintem tévedsz! A lekváros pite édes. De dem is erre gondoltam, hanem az egészséges ételekre. Zöldségekre. Gyümölcsre!
- De! - halványultak el az uzsonnásdoboz pöttyei. - Azok a nehéz napok. Zsófi anyukája azt mondogatja, hogy ezeket is meg kell enni, mert ebben van a vitamin. Ha Zsófi jó sok effélét eszik, állítólag nem lesz beteg.
Petya a homlokára csapott, és szomorúan ingatta a fejét.
- Ha én ezt tudtam volna! - sóhajtott. - Látod, bilyen beteg vagyok? Begfáztam!
- Igazán sajnálom! - felelte udvariasan Zsuzsi. - Talán nem ettél elég vitamint?
- Attól tartok, dem. És a sálamat is elveszítettem. Dem láttad valahol?
Zsuzsi szomorúan ingatta a fejét.