Mesemalom

 Nahát! Köröskörül rengeteg víz, akár a tenger! De nyáron a tengerben nagyon csípte a szememet a só, itt meg nyitott szemmel úszkálok, és kutyabajom. Levegőt is ugyanúgy tudok venni, mint a szárazföldön.

- Rumli!

Hát itt van ő is! Közelebb úszik, rövid lábaival szorgalmasan evez, bajusza úgy lebeg a vízben, mint a hínár.

- Rumli! Mi ez? Hol vagyunk?

Még ilyet! Ebben a vízben beszélni is lehet!

- Ez nem egy közönséges pocsolya, Marci. Maga a Kádtenger! - fölényeskedik Rumli. - Hát nem érzed, milyen finom, meleg a víz? Nézz fel! Látod? Odafenn valódi habfürdő pamacsok lebegnek!

Na jó, ezt már az én Rumli kutyámnak se hiszem el.

- A kád nem ilyen mély! Abban nem lehet úszni!

Rumli rosszallóan csóválja a fejét. Fülei viccesen lebegnek körülötte.

- Hát nem érted? Ez nem a kád, hanem a Kádtenger!

Egy kerek tárgy úszik át felettem. Rémisztő sötét árnyék az áttetsző víz felszínén.

- Mi ez, Rumli? - hadarom, és nagy karcsapásokkal közelebb úszom hozzá.

Rumli meg sem rebben. Az én kutyám, gondolom büszkén, nagyon bátor.

- Nyugi! - mondja. - Ez a fogmosópoharad!

Persze! Mindig beleesik a kádba! Ezek szerint a Kádtengerbe is... A fogmosópohár továbblebeg. Apró, szivárványszín halak kerítenek körbe, incselkedve csapkodnak az uszonyukkal. 

- Milyen gyönyörűek! Mint a halak abban a hatalmas akváriumban, az Állatkertben!
- Ezek itt szappanhalak - magyarázza tudós kutyám. - Igen kiváló buborékfújók!

És már megint igaza van! A halak beúsznak a habfürdő felhőbe, kidugják a fejüket, és óriási buborékot fújnak. Sajnos, nem tudok sokáig gyönyörködni bennük. Különös formájú halak úsznak felém, dülledt szemükkel engem figyelnek...

- Rumli! - sikítom. - Miféle szörnyetegek ezek?! A fejükön van a lábuk!
- Nyugalom! - böki meg az oldalamat. - Nem látod, milyen elegánsan siklanak? Ők a vízszínezők! Vagy ha úgy jobban tetszik, egyszerű tintahalak!
- Csakugyan! Az ott az előbb még sárga volt, most meg zöldre váltott. A jobboldali pedig pirosból égszínkékre. Hú, micsoda megkönnyebbülés! Hohó! - dúdolom. - Mégis pompás hely ez a Kádtenger! Gyere Rumli! Ússzunk!

Kutyám összehúzza tejeskávé szemöldökét, és rám néz.

- Ússzunk?! - kérdi csodálkozva. - Úgy tudtam, utálsz úszni! Addig rágtad a mamád fülét, míg ki nem vett az úszótanfolyamról!
- Az egészen más! Az uszodában hideg volt a víz, és pontosan azt kellett csinálni, amit az úszómester bácsi akart. De nem ment. Gyuri bácsi azt mondta, szerinte én soha nem tanulok meg rendesen úszni. Túlságosan kicsi meg vézna vagyok.

Rumli rövid lábaival fürgén kapálózva körbeúszik rajtam.

- Nem kell minden butaságot elhinni! - fordul szembe. - Szerintem éppen jó alkatod van a vízhez! Olyasforma, mint a sellőlányoknak!
- Sellőlányok?!
- Ők hát! - vakkantja a vízikutya. - Egyenesen felénk úszik az egyik - bök jobbra az orrával. - Ott jön. Látod?