Mesemalom

Későn indultak el, éjfél után, amikor a tízemeletes házak minden ablakában kialudt a fény, és az utcai lámpák irigykedve pislogtak a holdra. Kikukucskáltak a legfelső szint lépcsőházi ablakán, és a sötétben óvatosan osontak le a földszintre. Ismertek minden lépcsőfordulót.

A tavacska lakóinak délutáni nyugalmát alaposan megzavarta a két veszekedő sirály, akiknek fejét ugyanolyan szerecsenbarna tollak fedték. Mintha csokoládészószba mártóztak volna.

Furunk magabiztosan vezette keresztül a kis csapatot a rusafa erdőn. A Kalandriai-szoros irányába a nyugati ösvényen kellett haladniuk.

Arszin észrevétlenül akart távozni, de a pletyka gyorsabban terjedt a logíriaiak között, mint bármilyen járvány.

Aliz néni muskátlija egész télen összeaszottan gunnyasztott a pince sötétjében. Most újra az üveges verandán állt a fületlen, piros lábosban.

Milda meglökte a hintaszéket, és belekezdett a történetbe, amit Konrádnak ígért.

Arszin egyedül kelt útra. A kígyóhajú, márványarcú boszorkány sziklás birodalmába tartott. Gorgosz valaha a legszebb logíriai nő volt, de gonoszságáért súlyos büntetéssel lakolt.

Bóbita, a tündér igencsak jókedvű volt aznap. Táncversenyre hívta a keleti és a nyugati szél, és kifulladásig járták a koppantóst a tavaszi mezőn. Muzsika is volt, a hőscincér dirigálta csápjaival a taktust, a tücskök meg vidáman húzták a talpalávalót.

Míg a gyerekek gyakorlati vizsgát tettek gyógynövénytanból, Milda a hintaszékben ült és a felhőkre mosolygott. Fruzsi méltatlankodva motyogott.

Bencúr, a szürke kisegér besurrant a kerítésen, és óvatosan körbekémlelt a vékony, fehér hótakaróval borított kertben. Szíve hevesen vert. Néhány pillanattal ezelőtt még fejvesztve...

Lilla, a magyar tanár gondterhelten járkált a padok között. Hirtelen megállt és komor tekintettel nézett körül.

Furunk, a kis sejemanó magába roskadva huppant vissza az illatos avarba. Hogy elmesélhesse szomorú történetét, újra felidézte a napot, amikor a logíriai hadsereg megtámadta az országot.

- Fogadjunk, hogy engem vesz fel ma! - szólalt meg Bundáné asszonyság, és hatalmas, csontból faragott felső gombját peckesen a magasba emelte.

Adorit és a két tippantó úgy érezte, hogy soha nem ér véget az az éjszaka. A holdat és a csillagokat viharfellegek takarták el. Olyan sötét volt, hogy az orrukig se láttak. Kitartóan meneteltek, dacolva az erős széllel.

Lilla egyedül bandukolt hazafelé. Már csak néhány lépés választotta el a lakás ajtajától, amikor egy ötlet, mint egy apró méhecske, hirtelen befészkelte magát a fejébe.

Juli, ha tehette, az üres piacon töltötte a szombat délutánokat. Általában más gyerekekkel együtt rugdosta a szemetet, de ma a szél túlságosan hidegen fújta át a placcot, és ő egyedül volt.