Mesék » Szívből szőtt mesék
Szívből szőtt mesék
Izzi
A zsírszagú kamrában rengeteg lom hevert szanaszéjjel. Az öreg már régen lemondott a rendrakásról. Néha berepült ugyan egy-egy szakadt papírdoboz, de az ezzel járó riadalmat leszámítva az egérnépség háborítatlanul éldegélt.
Pippa
A búzamező aranylóan olvadozott a júliusi nap fényében. A hosszú szálak között kövér pockok, mezei egerek és gondterhelt cincérek szaladgáltak fel és alá.
A tyúkocska
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rozsdaszínű tyúkocska, Kaláris, aki hét másik tyúkocskával, és a sárga-fekete kakassal, Peckessel együtt kapirgált Gyöngyvér anyó baromfiudvarában.
Töki és Pokó
A két csincsilla, Töki és Pokó egy ketrecben éltek. Nappal békésen szuszogtak egymás mellett, de este, amikor a gazda hazaért, megelevenedtek.
A csíkos kígyó
Előmászik a kígyó. Kék, fehér, zöld és piros színű csíkok tekeregnek körbe rajta. Halálos a mérge. Vigyázni kell, nehogy szembeköpjön!
Karácsony a kiserdőben
A három kóbormacska, Nyarvók, Puffmancs és Cili tappancsai szinte elsüllyedtek a hóban.
Levél a Jézuskának
Oszvald, a hóember körülnézett birodalmában. A hó vastag köntösben telepedett a kertre, Szélúrfi óvatosan hintáztatta a fák ágain lógó jégcsapokat.
Pemete karácsonya
Kormos elégedetten strázsált a kamra ajtaja előtt. Fekete, téli bundája fénylett az első osztályú macskatáptól. Jutalmul kapta Ella nénitől, amiért kiűzte az egércsaládot a kamrából. Pedig könnyű munka volt, gondolta a kandúr.
Füsti
A pályaudvar rejtett szögletének vakvágányán, savanyú ecetfák és szúrós akácfák tövében egy elhagyatott, piros mozdony álldogált, mögötte egyetlen kocsija. Senki nem nézett felé, a vasúttársaság már rég elfeledkezett róla.
A hóember mosolya
Dusi és Matyi izgatottan készülődtek. Sietve tömték magukba a vajas kalácsot, és a kelleténél gyorsabban hörpölték a habos kakaót.
- Anya! – kiáltotta izgatottan Matyi. – Kimehetünk az udvarra? Úgy szeretnék hóembert építeni!
Varázsliget
Az építőkockák hangos csörömpöléssel hullottak alá.
- Unom! – feküdt a hátára Milán. – Itthon semmit nem lehet csinálni!
Nárciszok
A tavaszi nap sugarai lágyan simogatták a kiskertet. A mandulafa levelekről álmodott, szélben ringatózó, kunkorodó orrú csónakokról. Irigykedve nézett le a domboldalról a tóra, ahol a vitorlásokat most kezdték vízre bocsátani. Az utcán csend csücsült, a hétvégi házakon még lakat lógott, de a villanyoszlop tetején már fészket rakott a gólya
Zsombi és a tavasztündér
Zsombi, a csíkos kismalac reszketve kuporgott testvérkéi közt.
- Anya! Ujujujujujj! Fázom anyucikám! – bökdöste meg édesanyja lecsüngő pocakját.
A szeretet karácsonyfája
A régi parasztház kamrájában azon az estén is összegyűltek az állatok. Hold Apó serényen mutatta nekik az utat a sötét éjszakában.
A rózsák királynője
A tavaszköszöntő virágok rég elhervadtak Klotild néni virágoskertjében, már csak zöld leveleik élvezték a nyári nap bizsergető melegét. A bazsarózsa nemrég még rózsaszínben pompázó, száraz kontya barnán bólogatott, amikor Szélúrfi elsuhant felette.
Luca és Laci egerésznek (1.)
Eljött az este. A csillagok ma is szorgalmasan dolgoztak, gyorsan pihenni küldték a napot, és aranytól csillogó fekete bársonnyal húzták körbe a sápadt égboltot. A Hold is félretette lustaságát. Előkapta sarlóját, büszkén felemelte, hogy magasan tündököljön az éj fekete tengere felett.
Luca és Laci egerésznek (2.)
A tetőről leszánkázott cserép helyén tátongó lyukon át csupán egyetlen, kíváncsi fénynyaláb kandikált be a sötét padlásra.
Luca, Laci és a nagyon bátor nyúl
A macska testvérpár a kert végében hevert, az elszáradt falevelek gondosan összegyűjtött kupacain süttették a hasukat.
- Áldás a napsütés novemberben! – ásított Laci. – Nagyon élvezem ezt a finom időt!
- Én is! Én is! – gömbölyödött sóskiflivé Luca. – Még az undok köd is felszállt!
Luca, Laci és a lepottyant csillag
Luca cica a kisszoba ablakában ült. Kíváncsian hallgatta a falevelek izgatott zizegését a nyirkos, novemberi éjszakában. Szélúrfi ma alaposan felkavarta a környéket, és még mindig nem csitult le harci kedve, sőt, mintha még dühödtebben támadta volna a szomorú, kopaszodó fákat.