A csíkos kígyó
Előmászik a kígyó. Kék, fehér, zöld és piros színű csíkok tekeregnek körbe rajta. Halálos a mérge. Vigyázni kell, nehogy szembeköpjön! Milyen lassan csúszik végig a csempén, kész csoda, hogy nem esik le. Szépen felmászik a tükörre is, de az nem tapad olyan jól, és hopp, lecsúszik! Most meg körbetekergőzik a törülközőn, és azután zsumm, bele egyenesen a mosdóba!
Vajon hogy fér el egy ilyen hosszú kígyó ilyen szűk kis helyen? És mikor fog támadni?! Mert mérges fajta, az biztos. Veszélyes! Hú, de izgalmas! A papa, amikor egyszer fényes jókedve volt, azt mesélte, hogy őt egy vopera megtámadta az erdőben. Nagyra tátotta a száját, és majdnem egészben bekapta. De ő rettenetesen bátor volt. Elkapta a voperát a farkánál fogva, és zzs-zzs-zzs, meglóbálta a feje felett. Úgy pörgette, ahogy a helikopter propellere jár körbe. Megpróbálom. Hátha én is olyan ügyes leszek, mint a papa. Megfogom a kígyó farkát, és gyorsan körbeforgok vele, azután meg, zsupsz, elhajítom. A papám kígyója a bokrok közé repült. Az enyém meg... hooó! Placcs... Jaj! Ennek nem fog örülni a mama. Ú, jön is. Meghallotta. Ez az ő papucsa!
- Marci! Mit műveltél már megint?! Minden csupa fogkrém! A csempe, a tükör, a mosdó, a törülköző...
Szegény mama szomorúnak látszik. Most biztosan azt hiszi, hogy rossz gyerek vagyok. Nem tudja, hogy a kígyó volt.
- Reggelig fogom ezt sikálni! - morog, azután szivacsot hoz, és szivárványfoltokat mázgál körbe a csempén. - A fogadat legalább megmostad már?
Nem nézek rá, csak a fejem rázom.
- Miért nem? - kérdezi dühösen, és szabad kezével tenyerébe kapja az állam. Muszáj lesz a szemébe néznem, nincs mit tenni.
- Mert elszökött előlem... - suttogom neki.
Kiszabadítom magam a kezéből, és odamutatok. A szája tátva marad. Látom, hogy végre ő is érti. Előkapja a gumikesztyűt, felhúzza, benyúl a vécébe. Elkapja! Egyes-egyedül! Rálép a billenős kukára. Felpattan a fedele, és a kígyónak vége. Szegényke... Nem tekergőzik többet. Pedig szeretett itt lenni. És egész kedves volt. Nem is köpött szembe!
Na jó, az a szerencse, hogy a törülköző sarka tiszta maradt. Gyorsan elkapom, és letörlöm ezt a buta könnyet, hogy a mama ne vegye észre. Mert én is bátor vagyok. Éppen, mint a papa, amikor olyan fényes jókedve van. Pedig a mama ilyenkor is szomorú. Talán még szomorúbb. Csak pakolja, pakolja az üres üvegeket, és nem szól egy szót se.
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!
