Mesemalom

A régi parasztház kamrájában azon az estén is összegyűltek az állatok. Hold Apó serényen mutatta nekik az utat a sötét éjszakában. Barka, az öreg kóborkutya, Kiki, a háromlábú kismalac, Ropi, a kisegér, akinek a farka mindig jobbra állt, Bibi, a vadlúd, akinek eltörött a szárnya, és Üregi, a kisnyuszi, aki már két hónapja kereste, de nem lelte a családját.
Tétován toporogtak odabenn.
- Milyen hideg van! - morogta Barka. - Máskor télen ide is jutott egy kevés a nagy ház melegéből. De jó volt akkor itt bevackolni!
- Benn sincs túl meleg! - szólalt meg Ropi. - Jó ideje nincs elég pénze az öregeknek, hogy rendesen befűtsenek. Én csak tudom, odabenn járok-kelek nap mint nap. Manapság már a morzsa is ritkaságszámba megy a konyhán!
- Pedig milyen rendes emberek! - mondta Bibi. - Nyitva hagyják a kamrát, hogy ne kelljen az ég alatt töltenünk ezt az éjszakát. Ez biztosan nem véletlen.
- Engem megvenne az isten hidege odakinn egyedül, a testvérkéim nélkül! - szomorkodott Üregi. - A mezőn süvít a szél, és kupacokba hordja a friss havat. Morcos kedvében még az öreg fenyőfa ágait is megtépázta Szélúrfi, pedig az aztán bírja a megpróbáltatást.
- És mindez Karácsony estéjén! - komorodott el a kismalac. - Abban reménykedtem, hogy méltón megünnepelhetjük a mai estét.
Az állatok szomorúan néztek egymásra. Kiki nagyot gondolt. Három lábával közelebb ugrált a többiekhez.
- Azért igazán megpróbálhatnánk! - szólt szelíden. - Hoztam nektek valamit!
Bibi óvatosan megsuhogtatta a szárnyait. A törött bal oldali fájdalmasan jelzett vissza.
- Nahát! Alma! Micsoda finomság! - gágogta önfeledten.
Ekkor Ropi lépett előre. Markában egy kisegérnek igencsak súlyos zacskót emelt üggyel-bajjal a magasba.
- Ezt odakinn gyűjtöttem a tarlón! - húzta ki magát büszkén. - Lepergett kukoricaszemek. Fogadjátok szeretettel! Boldog Karácsonyt!
Bibi megköszörülte a torkát. Háta mögé nyújtotta hosszú nyakát, és visszafordult. Csőrében élénzöld fűcsomó pompázott.
- Ez sem hiányozhat a karácsonyi asztalról, nem gondoljátok?
Üregi örömében tapsikolni kezdett, és nagyot ugrott.
- Hamarosan milyen remek vacsora kerekedik! Én is hoztam ám nektek valamit! A tyúkok küldik, nekik van éppen elég!
Azzal egy kis kosár szépen gömbölyödő tojást húzott elő, és letette a többi ajándék közé.
- Barka! Te sem maradsz ma éhen!
Az öreg kutya hálásan csóválta a farkát.
- Én sem jöttem üres manccsal! - vakkantott.
Hátrafordult, és a sarokból egy fenyőágat húzott elő.
- Itt a karácsonyfánk!
- Itt pedig a díszek! - felelte Bibi, csőrében egy nagy csokor fagyönggyel.
Az állatok gondosan elhelyezték az ágat, és szépen feldíszítették a fagyöngyökkel. Bibi olyan sokat hozott, hogy jó pár ágacska még meg is maradt.
- Eszembe jutott valami! - szólalt meg Barka. - Ahonnan ezt az ágat hoztam, akad másik is! Mindig olyan jók voltak hozzánk az öregek! Mi lenne, ha ezen a Karácsonyon mi lepnénk meg őket?
Mindannyian bólogattak, és lelkesen munkához láttak. Barka csodás ezüstfenyő ágat húzott a nagy ház ablaka elé, éppen oda, ahonnan az öregek jól láthatták. Az ág éppen úgy nézett ki, mint egy apró fenyőfa. Barka beszúrta egy hókupacba, oda, ahova legszebben ragyogott le Hold Apó kerek tányérja, aki odafentről mosolyogva nézte az állatok szelíd buzgólkodását. Bibi, Ropi és Üregi ügyesen feldíszítették az ágat a megmaradt fagyöngyökkel.
- Hol van Kiki? - suttogta Üregi.
- Jövök már! - ugrándozott három lábán a kismalac, és orrával egy piros almát görgetett. - Ezt is tegyük fel a fára!
Az állatok körbeállták, és elégedetten nézegették a karácsonyfát.
- Remélem, tetszik majd nekik! De most már menjünk vissza a kamrába. Ideje vacsoráznunk! - jajdult fel Kiki, és a gyomra éhesen megkordult.
Az állatok visszaballagtak a kamrába, és nekiláttak a vacsorának. Mikor befejezték, Barka felállt, a küszöbre lépett, és kíváncsian kikandikált a kamra ajtaján. Az ámulattól eltátotta a száját.
- Nahát! Nézzétek csak! A mi egyszerű fácskánkból égi csoda lett!
Hold Apó szélesen mosolygott odafenn. Úgy döntött, maga fejezi be a karácsonyfa szépítését. Leküldte a földre legragyogóbb csillagjait, akik gyémánt tündökléssel vonták be a kis fát és a fehér fagyöngyöket. A piros alma skarlátvörösben pompázott a fa alatt.
- Nézzétek! - mutatott törött bal szárnyával az ablakra Bibi, s most meg sem sajdult az a szárny.
- Az öregek! - suttogta Üregi.
Minden szempár a nagy ház ablakára szegeződött, ahol két ősz ember, a bácsi meg a néni összeölelkezve, boldog mosollyal nézték a legszebb karácsonyfát.
- Ki mondta, hogy hideg van itt? - kiáltotta nevetve Ropi. - Soha nem volt szívet melengetőbb Karácsonyom!