Mesemalom

A tetőről leszánkázott cserép helyén tátongó lyukon át csupán egyetlen, kíváncsi fénynyaláb kandikált be a sötét padlásra.
- Micsoda szerencse, hogy van itt egy kis fény! - nyávogott Laci, és már szaladt is a réshez.
Mindketten kikandikáltak a lyukon. Ámulva nézték a csillagos eget, s a csillagok őrzőjét, Hold Apót.
- Gondoltam, hogy szép lehet idefenn, de arról nem is álmodtam, hogy ennyire gyönyörű!
- Igen - motyogta Laci. - Festői! Ki gondolta volna, hogy ilyen mesés dolog az egerészés.
- Tényleg... - vakarta meg a fejét Luca. - Laci, te tudod, hogy kell egerészni?!
- Fogalmam sincs - vágta rá Laci.
- Én sem tudom - kámpicsorodott el Luca.
Laci gondolkodni kezdett, s ehhez összeráncolta keskeny homlokát.
- Várj csak! Azt hiszem, kell hozzá... egér!
- Igen! - kiáltotta Luca. - Én tudom, hogy néznek ki az egerek! Egyszer beszaladt egy a házba. A mama seprűvel zavarta ki. Azt mondta, ez nem az ő dolga lenne, amikor a házban két macska is van. Elég mérgesnek látszott.
A padlás hátsó zugában ekkor valami megmozdult. Egy apró, szürke jószág lélekszakadva rohant feléjük. Mögötte zöld szempár villant.
- Hallottad a szárnysuhogást? Egy bagoly járt itt! - kiáltotta izgatottan Luca. - Most repült ki a padlásajtón!
- Biztosan megijedt tőlünk! - húzta ki magát Laci.
- Gondolod? - csillant fel Luca szeme.
- Gondolom hát!
A kis szürke állat egyenesen feléjük rohant, ám teste megdermedt, amikor a macskákra nézett. Fekete gombszeme riadtan pislogott.
- Laci! - szólalt meg Luca. - Azt hiszem, megtaláltuk, amit kerestünk. Egy valódi, hamisítatlan házi egér...
- Cin-cin! - válaszolt az egér.
- Ne félj tőlünk! - mondta szelíden Laci. - Mi csak egerészni jöttünk!
Ám a kisegér ettől egyáltalán nem nyugodott meg, sőt, a szeme még riadtabban villogott.
- Én Laci vagyok, ő meg a húgom, Luca. Sajnos, nem tudjuk, hogy kell egerészni. Esetleg... hm... tudnál segíteni?
A kisegér hitetlenkedve nézte a két macskát.
- Hát persze! - szólalt meg. - Megmutatom, hogy kell. Nem most kezdtem a pályán. Szépen felülök egyikőtök hátára, azután, zsupsz, gyorsan vigyetek le a kamrába. De csak akkor megyek veletek, ha van ott sajt! - fenyegetőzött.
- A mama épp most vett egy nagy gurigával. A saját szememmel láttam! - kiáltotta lelkesen Laci. - Gyere, kisegér, pattanj a hátamra! Huhú, Luca! Egerészünk, látod?! Micsoda móka!
Lemásztak a padláslétrán. Hold Apó nevetve nézte duci Lacit, akit meglovagolt a bátor kisegér.
- Megérkeztünk! Itt a kamra. Leszállás! - mondta Luca. - Egérke, most mit kell tennünk?
- Már nincs több dolgotok! - válaszolt komolyan a kisegér. - Nagyon jól csináltátok! Még soha, egyik macskával sem sikerült ilyen jól az egerészés, mint veletek!
- Komolyan mondod?! - kérdezte izgatottan Luca.
- A legkomolyabban! De most már menjetek, igazán megérdemeltek egy kis pihenést.
Laci és Luca így is tett. Visszamásztak a házba, beosontak a kis szobába, és nemsokára elaludtak.
Másnap reggel a mama feldúltan lépett ki a kamrából.
- Csak tudnám, mi az ördögnek tartok én két macskát is, mikor a sajtot az orruk előtt eszik meg az egerek. Lusta jószágok!
Laci és Luca egymásra nézett. Laci megrázta a fejét.
- Ne törődj, vele, Luca! Emberek! Ezeknek semmi nem jó!