Izzi
A zsírszagú kamrában rengeteg lom hevert szanaszéjjel. Az öreg már régen lemondott a rendrakásról. Néha berepült ugyan egy-egy szakadt papírdoboz, de az ezzel járó riadalmat leszámítva az egérnépség háborítatlanul éldegélt. 
Maga Egérmama sem tudta megszámolni, hány ivadéka lakik benn. Százan vagyunk, mondogatta, vagy inkább százegyen.
Mindenki szürke bundát viselt, kivéve Izzi, a fehér egér. Izzi még a zsírosbödönt is elkerülte, nehogy megpillantsa magát az oldalán. Éjjelente szürke bundáról álmodott. A többiek nem sokat foglalkoztak vele, ha fehér, hát fehér, legfeljebb kimarad a bújócskából, meg a többi játékból, amihez szürke bunda kell. De akadt olyan is, aki gúnyolta, mint Sutyerág, a legvagányabb egérgyerek.
Egy szép napon azonban minden megváltozott. Talán a gazda megunta az egérlyukak tömködését, de az is lehet, hogy a magányt nem bírta tovább. Beköltöztette a házba Tiburriszt, a fekete kandúrt. 
Attól fogva rémálommá vált az egérportya a konyhaszekrény környékén, s aki csak tehette, a stelázsi rejtekébe kucorodott, amikor Tiburrisz elosont a kamra ajtaja előtt.
- Mi lesz, ha a gazda beengedi ide? - sóhajtozott Egérmama. - Ma még csak a konyhában őrjáratozik, de ki tudja, mit hoz a holnap...
Sutyerág harciasan emelte a magasba hosszú bajuszát.
- Ne félj, mama! Majd én ledorongolom ezt a dorombolót!
Egérmamának nem csalt az előérzete. Másnap megreccsent a kilincs, és az elvetemedett ajtó nyikorogva tárult ki Tiburrisz előtt.
- Intézd el az egereket! - szólt a gazda hűvös parancsa.
A kandúr lesbe kucorodott, zöld szeme a lomhalmazt pásztázta. Izzi látta, amint Tiburrisz észreveszi Sutyerágot, aki a zsírosbödön oldalához lapulva reszketett. A macska izmai megfeszültek, hátsó lábával oldalra csúszott, hogy irányt vegyen az ugráshoz. Hirtelen nekilendült.
- El innen!
Izzi azt gondolta, hogy torkaszakadtából ordít, pedig csak halk cincogás hagyta el a torkát. Tiburrisz mégis rémülten lépett hátra, mint aki kísértetet lát. „A fehér egér nagy bajt hoz a fekete macska fejére" - jutott eszébe az anyai intelem. 
Behúzott farokkal kúszott hátra, és nyarvogva rohant át az előszobán. A gazda fel nem foghatta, mi lelte.
Izzi lihegve állt a zsírosbödönnel szemben, és a tükörképét nézte. Az egérlyukak és a polcok rejtekéből száz csodálkozó szempár figyelte.
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!
