Mesék » Macskaajtó
Macskaajtó
Új történetünk Römi, a zsemleszínű, szelíd eb köré szövődik. Römi szerelembe esik, és emiatt izgalmas kalandokba keveredik. Barátságot köt egy kóbor kutya falkával, sőt, még a menhelyre is önként bevonul, csak hogy rábukkanjon titokzatos módon eltűnt szíve hölgyére.
Ubul története
Ó, ha tudnátok, hogy milyen helyes kis fekete pamacs voltam! Igaz, magasságra alig kisebb, mint most. A ház, ahova még kölyök koromban kerültem, egy falu szélén állt. Előtte sínpálya csillogott, s naponta legalább ötször mentek el arra a vonatok hol az egyik, hol a másik irányba eregetve a fehér füstöt
Babi gazdára talál
Lassan megszokom a menhely rendjét. Reggel kapunk enni, inni, utána pedig rendszerint megjelenik aranyos Peti bácsi, és körülnéz a soron
Eszményi lakótársak
Palacsinta elfoglalta a lakást. De ami még rosszabb, úgy bújik Edgárhoz, mint egy kiscica. Az én gazdám meg simogatja, cicukálja. Néha az az érzésem, hogy rólam már teljesen megfeledkezik.
Palacsinta szökése
Edgár hamar elment, csak Erzsi néni maradt a lakásban. Rengeteget motyogott, míg végül összetakarította romokat, és persze szidott is, ha a szeme elé kerültem.
Újra a Szabad Erdőben
Látom Edgáron, hogy csalódott. Palacsinta elment, és valószínűleg vissza sem jön. A gazda májassal tölti meg a fényesre nyalogatott macskatányért, és úgy álldogál a bejárati ajtó előtt, mint egy rakás szerencsétlenség.
Lebukás
De hiszen ez Edgár! De hogy kerül ide? Biztosan észrevette a szökésemet. Nem hagyhatom, hogy a többiek megharapják! Hogy morognak! Ez a kutyáknál a támadás félreérthetetlen jele.
Indulás!
Napsütéses szombat reggelre virrad. A tavaszi égbolt üdén szikrázik, amikor Edgár és én kilépünk a kapun.
Sankának nincs jó napja
A menet a Rebarbara utcai ház elé ér. Mi kutyák elszántan lecövekelünk a kapu előtt.
A fatelepen
A tenger türkiz hullámai megtörnek a hófehér vitorlás oldalán. Már közel van a sziget. Fehérarany homok csillog a pálmafák körül. Fűszoknyás bennszülött lányok gázolnak bele a vízbe, és mosolyogva integetnek.
A találkozás
Dezső bácsi komótosan a fatelep hátsó fertályára kocog, amit magas léckerítés vesz körbe. Fegyelmezetten haladunk a nyomában, pedig én alig bírom türtőztetni magamat. A rövidnadrág mély zsebéből hosszas kotorászás után előkerül a megfelelő kulcscsomó.
Ubul új gazdája
Még most is a fülemben cseng kedves hangja: „ugye, látlak még?” Ezt kérdezte Dorka, mielőtt elbúcsúztunk egymástól a Szabad Erdő mellett. Lát, hát persze, hogy lát! Csak el ne bízza magát!
Szerelem
Alig várom, hogy végre kiosonjak a lakásból, de egyre reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Az én Edgárom egész este a dolgozószobában ül és telefonál. De ugyan minek?
A meglepetés
A szőnyegen fekszem, úgy érzem, beteg vagyok. Na, nem valami lábfájás vagy ilyesmi. Belülről nyom az az óriási súly, amire még aranyos Peti bácsinak sincs gyógyszere. Nem kétséges, hogy Dorka szeret engem, de ugyan, mi értelme van, ha soha nem élhetünk együtt.
A vége? Jó!
Szorgalmatoson hatalmas a birtok. Annyi a teendő, hogy észben tartani is nehéz. Amíg a csapat egyik része a kipányvázott teheneket őrzi a falu szélén, addig a másik része a drótkerítés mellett járőrözik. Mindig akad egy-egy haszontalan csirke, aki kirepül felette, ha nem vigyázunk. A gyöngytyúkokról nem is beszélve.
1 | 2