Mesemalom

Palacsinta elfoglalta a lakást. De ami még rosszabb, úgy bújik Edgárhoz, mint egy kiscica. Az én gazdám meg simogatja, cicukálja. Néha az az érzésem, hogy rólam már teljesen megfeledkezik.

Bár... egyszer fenn, egyszer lenn. Soha nem mulattam még olyan jól, mint amikor Edgár fogta a kandúrt, és bedobta egy kád vízbe. Látni kellett volna! Palacsinta hol Edgár keze után kapott, hol a fali csapba kapaszkodott éles karmaival. Közben meg keservesen nyarvogott, és fújt Edgárra, na meg rám, aki a fürdőszoba ajtajából örvendezve figyeltem a látványosságot.

Megállapítottam, hogy a macskák nem kedvelik a vizet. A fürdetést legalábbis biztosan nem. Amikor kiszedte a gazda a kádból, igazán szánalmas látványt nyújtott. Nyers szőrszálai összetapadtak, és az egész macska feleakkorának tűnt, mint szárazon. Edgár kis ideig üldözte a nagyteljesítményű hajszárítóval, de végül feladta.

Palacsinta csak néhány óra múlva mászott elő az ülőgarnitúra mögötti rejtekhelyéről. Szőre csillogott, és sokkal dúsabbnak látszott. Mondtam neki, hogy felléphetne egy bundabemutatón, mire zöld szemét gyilkosan felém villantotta. Mindenesetre, azóta nem simul olyan lelkesen a gazdához. Palacsinta nehezen bocsátja meg az őt ért sérelmeket, de még nehezebben tűri a szabadsága korlátozását.

Aznap, amikor hazaérkeztünk, Edgár beszögezte a macskaajtót.

- Nem hagyhatjuk, hogy elcsavarogjon ez a szép cirmos, ugye, Römi?

Azzal fogta a kalapácsot és a szöget, és határozottan ráütött a saját ujjára. De ez is csak rövid időre tántorította vissza a szögeléstől. Nem született mestermunka most sem, mint általában, amikor Edgár saját kezűleg barkácsol, ám arra sajnos, tökéletesen alkalmas, hogy felügyelet nélkül ne tudjuk elhagyni a lakást.

Edgár ma reggel kicsípi magát, és vidáman elindul a munkahelyére. Alig várom már a pillanatot, hogy végre négyszemközt maradjak Palacsintával. Bemegyek a nappaliba. A kandúr az ablakpárkányon áll, és kifelé bámul.

- Palacsinta! Én teljesítettem a kérésedet! Most te is váltsd be az ígéretedet!

Hátrafordul, és közönyösen rám néz.

- Nem. Arról volt szó, hogy segítesz visszaszerezni a szabadságomat. Most nem a menhelyen, hanem egy lakásban vagyok bezárva! Ráadásul veled együtt...
- Még te beszélsz?! Miattad én sem szökhetek ki esténként! Zoárd és a banda biztosan elképzelni sem tudja, hogy hova tűntem!
- Az engem nem érdekel! Edgár a te gazdád. Intézd el, hogy kiengedjen! Addig nem mondom meg, hogy hol találod a te Dorkádat.

Ami sok az sok. Ebből elég! Elkapom ezt a macskát, ha addig élek is, és kiszedem belőle, amit tud. Ha kell, hát erőszakkal!

Körmeimmel belecsimpaszkodom a függönybe, mire Palacsinta leugrik az ablakpárkányról. A sárga drapéria nagyot reccsen, leszakad. Most a könyvespolcról néz le rám. A farka úgy nyúlik a magasba, mint Edgár szobaantennája. Odarohanok. Palacsinta felméri, hogy nincs biztonságban, itt még akár el is érhetem. Gyorsan feljebb ugrik egyet. Edgár nagymamájának féltve őrzött nippjei, a hófehér porcelánmacska és a gitározó színésznő hangos csörömpöléssel törnek szét a padlón. Megpróbálok olyan magasra ugrani, amennyire csak tudok. Palacsintát nem érem el, csak a virágos vázát a polc szélén. Ajjaj! Újabb veszteség.

A kandúr kihasználja az ijedtségemet, és a konyhába rohan. Én utána. Felugrik a konyhapultra. Farkával lesöpri a fűszertartókat. Nem nagy kár értük, mióta Edgár egyedül él, csak a molyok használják. Nekirontok én ha kell a konyhaszekrénynek is! De Palacsintát most sem érem el, csak Edgár reggeli kávémaradéka ömlik a nyakamba, és a kedvenc pöttyös bögréje darabokra törik.

Ebben a pillanatban kattan a zár. Lihegve mindketten az ajtóra bámulunk. Belép Edgár és Erzsi néni.

Erzsi néni felsikolt, és aléltan gazdám karjaiba omlik. Edgár leülteti, és morgolódva próbál egy ép poharat találni, hogy megitassa.

- Micsoda dolog ez?! Azért hoztalak ki benneteket a menhelyről, hogy porig romboljátok a lakást?

Erzsi néni arcára lassan visszatér a pír. A beszögezett macskaajtóra mered.

- Edgár! Magának elment az esze?! Összezár egy unatkozó kutyát és egy macskát?! Hogy jutott eszébe, hogy a macskaajtót lezárja? Azonnal bontsa ki, különben felmondok!