A vége? Jó!
Szorgalmatoson hatalmas a birtok. Annyi a teendő, hogy észben tartani is nehéz. Amíg a csapat egyik része a kipányvázott teheneket őrzi a falu szélén, addig a másik része a drótkerítés mellett járőrözik. Mindig akad egy-egy haszontalan csirke, aki kirepül felette, ha nem vigyázunk. A gyöngytyúkokról nem is beszélve.
Különben rá sem ismernétek a bandára! Szépen meghíztak. Defekt már nem morog úgy, mint régen. Mostanában esténként a szomszédba jár, egy rövid szőrű, bájos keveréknek csapja a szelet. Fővárosi kalandokkal szédíti az ártatlant.
Anna asszony minden héten egy-egy kirándulással egybekötött, alapos fürdést is beiktat a programunkba. Ők hárman felpattannak a biciklire, mi meg utánuk. Meg sem állunk a szőke Tiszáig! Amíg Edgárék a parton piknikeznek, mi vígan lubickolunk. De csak a part közelében. Erős errefelé a folyó sodrása.
Zoárd és a többiek ma is fürdőzni indulnak, Dorka és én azonban nem megyünk velük. Megbeszéltem Edgárral is. Mi az hogy! Nem hagyhatjuk egyedül ezt az öt aranyos kis szőrgombócot, szüleik szeme fényét.
S hogy milyenek a kiskutyák? Kettő hófehér, kettő zsemleszín, és az ötödik maga a csoda. Épp úgy néz ki, mint egy fajta tiszta kuvasz, csak éppen a jobb fülén virít egy tüneményes, ébenfekete folt ...
- Vége -
« Előző rész
Reméljük, hogy tetszett a mese 35. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!
