Mesemalom

Lassan megszokom a menhely rendjét. Reggel kapunk enni, inni, utána pedig rendszerint megjelenik aranyos Peti bácsi, és körülnéz a soron. Ha valamelyik kutya őszerinte „nincs jó bőrben", azt az ügyeletes gondozó beviszi az orvosi szobába. Én a vizitek alkalmával kihúzom magam, hogy kedvező színben tűnjek fel. Még szép! Nem vagyok hajlandó újra betenni a lábam abba a szobába!

Minden nap más gondozó jár körbe. A többiek azt mondják, hogy Tomi, az a fiú, aki engem behozott, biztosan szabadságon van, mert egész héten nem láttuk. Egész héten... Úgy bizony! Már egy hete itt ücsörgök és Edgár felém se néz. Igaz, én tehetek róla, hogy a menhelyen kötöttem ki, de valahogy bíztam benne, hogy gyorsan kivisz innen.

Sokszor gondolok a bandára, de még többször jut eszembe az a fehér bundás lány. Fogalmam sincs, hogyan találhatnék rá, ha egyszer kikerülök innen. Ha kikerülök... Rosszabb pillanatokban rám tör a kétség.

Újabb hajnal hasad. A napfény csak a folyosó végébe vágott ablakon keresztül szűrődik be a ketrecek közé. De jó lenne most otthon ébredni, és a tavaszi napsugarak langyos, cirógató ölelésében futni egy nagyot a töltés oldalán!

- Mindjárt hozzák a reggelit! - dünnyögi Ubul. - Biztosan ma is száraztáp!

Ubul hangja visszarángat a menhely valóságába.

- Szerintem te nagyon tetszettél annak a kockás nadrágos kisfiúnak, aki tegnap végigsétált a soron! - mondja Babinak.

Napközben gyakran érkeznek látogatók. Ilyenkor izgatottan leselkedem a rácsok között, hogy nem Edgár jön-e... Tegnap járt itt egy helyes srác a papájával. Úgy tűnt, azért jöttek, hogy kutyát válasszanak. Sokáig nézegették Babit, de azután mégis elmentek.

- Igen, én is észrevettem! - toldom meg Ubult.

Babi keservesen vakkant, és befekszik a sarokba.

- Igen! Egy pillanatra én is azt hittem! De mégis elmentek!

Szegény Babi! Nagyon szomorú! A fejét lehajtja a szalmára, és mellső mancsával eltakarja az orrát.

Nyílik a folyosó ajtaja, és a túlsó végen megkezdődik az éktelen miákolás. Jön az etetés. Először mindig a macskák kapnak. Micsoda igazságtalanság! Az egyik gondozó felénk közelít. Felismerem, Tomi az! A fiú, aki behozott ide. A kezéből kiesik a vödör, amikor rám pillant.

- Te jó ég! - kiált fel. - Te még itt vagy?! Ez az én bűnöm! Elfelejtettem feltenni a képedet a honlapra! Ne haragudj, kis kutya! Rohantam, hogy le ne késsem a vonatot, azóta meg teljesen kiment a fejemből... Biztosan ezért nem keresett még a gazdid. Etetés után ez lesz az első dolgom, ígérem!

Izgatottan mászkálok fel-alá. Csak akkor hagyom abba a körözést, amikor észreveszem, hogy aranyos Peti bácsi a ketrec elé lép, és az orrát vakargatva engem néz.

- Ideges ma ez a zsömle! - mondja Tominak.
- Minden oka megvan rá! Elfelejtettem feltenni a képét és a leírást a honlapra, doktor úr.
- Úgy? Hát akkor mindent értek... Szaladj Tomikám! A gazdája már biztosan kétségbeesetten keresi!

Délután nyikorogva újra kinyílik a folyosó ajtaja. Vajon ki lehet az? Dobogó szívvel nézek a közeledő alakok felé. Tomi közelít. Mellette a tegnapi kisfiú és a papája lépked.

- Az adminisztrációt befejeztük, már csak a kutyussal kell összebarátkozniuk - mondja Tomi.

A kisfiú felkiált.

- Babi! Gyere ide hozzám!

Babi remegő lábakkal feláll, és bizonytalan léptekkel elindul a ketrecajtó irányába.

- Ne félj! - suttogja az apuka. - Jó helyed lesz nálunk! Bence nagyon vigyáz majd rád! Tegnap éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, annyira várta, hogy hazavihessen téged!

Babi a kisfiú fűzős cipőjéhez nyomja csillogó orrát. Az apuka felteszi rá a pórázt, és lassan elindulnak a soron. Tomi mosolyogva kíséri őket a kijárat felé. Babi egy pillanatra megáll és visszafordul.

- Ég áldjon, Ubul! Ég áldjon Römi! Sok szerencsét kívánok!
- Jó emberek az új gazdáid! - kiáltom utána. - Látszik a szemükön!

Babi tekintete elhomályosodik.

- Ég áldjon Ubul! Úgy szerettelek, mintha a testvérem lennél! Nagyon fogsz hiányozni...

Kattan a zár a folyosó végén. Furcsán üres most a ketrec. Mindkettőnknek nagyon hiányzik a kis Babi. Valahogy jól esik ma összebújva elaludni, olyan hűvös van itt. Különben is. Ki tudja, mit hoz a holnap... Babinak sikerült!