Mesék » Mesemalom
Mesemalom
Sejemanók, szellőfiúk, szibaúrok, vízpartiak és persze emberek népesítik be a Terdon bolygó legszebb országa, Kalandria földjét, ahol színes kapszulák csábítanak a kalandozásra, és ahol nincs fontosabb ünnep, mint a születésnap. A mesemalom színes szélforgói titokzatos történetet rejtenek.
Kalandria
Kalandria volt a Terdon bolygó legszebb, szabad országa sűrű erdőségekkel, smaragd folyókkal, susogó nádasokkal. Nem csoda, ha Logosz király folyton azon törte a fejét, hogyan hódíthatná meg minél gyorsabban.
A hosszú kaland
Híria születésnapi terve valamennyi korábbi kalandriai ötletet felülmúlt, pedig Kalandria lakói elsőrangú fantáziával rendelkeztek. A szervezésben és a végrehajtásban Umber segített.
Gyémántszilánk és tündérfonal
Trunk másnap már korán reggel a Szivárvány Palota konyhájában állt, a szakácsok és kukták nem túl nagy örömére, mert ők szívesen aludtak volna még egy-két órácskát. Híria azonban pirkadat óta ébren volt, és örömmel fogadta a hírt, hogy Trunk máris visszatért.
A nagy építkezés
A rengeteg előkészület után végre kezdetét vette az építkezés. A vízparti őrök barátságosan, de határozottan terelgették a sejemanókat, akik végeláthatatlan sorokban hozták a gyémántokkal teli sejevödröket.
Születésnapi ünnepség
Aldin éjfekete haját és smaragd szemét az édesapjától örökölte. Porcelán szépségű arca magához vonzotta a tekinteteket.
A hódító király
Az egyszerűen berendezett trónterem közepén a Terdon bolygó hatalmas térképe állt, rajta vérvörös vonallal körberajzolva a már meghódított területek csipkés határa.
Kalandria hadba száll
Híria a szellőfiúktól értesült arról, hogy Logosz király csapatai újra összegyűltek az országhatár túlsó oldalán, és betörni készülnek a kalandriai-szoroson át.
Háború
Logosz egész nap nyugtalanul járt-kelt a tábor szabályos alakzatban felvert sátrai között. A hadvezérek árnyékként követték, a tanácskozás a séta közben zajlott. A király úgy gondolta, hogy ha akad is kevéske ellenállás, az a szorosnál várja majd.
A Terdon bolygó felszabadítása
A győzelem nyomán óriási volt a kalandriaiak öröme. Ember, vízparti, szellőgyerek és manó körbetáncolták a mesemalmot. Felváltva dobálták a magasba Aldint, Trunkot és Umbert. Ünnepelt a nép, de a királynő boldogsága nem volt felhőtlen. Heimonra gondolt.
...egy történet sohasem ér véget
Hanka elszaladt otthonról. Amikor úgy érezte, már senki nem érheti utol, lelassította lépteit, és rákanyarodott a titkos kis ösvényre.
Góliát fészke
Adorit dühösen nézte az égbe nyúló, hatalmas várfalat. Mintha valaki gúnyt űzne belőle. Hosszú utat tett meg, hogy eljusson idáig. Hiábavaló erőfeszítésnek tűnt. Áthatolhatatlan kőfal állta útját.
Mikulás apó bajuszkötője
Azon a télen semmi nem úgy alakult, ahogy Mikulás apó elképzelte. Két krampusza, Kampec és Csuszpájsz vírusosak lettek a nagybevásárlás után. A ház hátsó felébe különítette el őket, és a kisablakon keresztül minden nap gondosan bekészített számukra elegendő élelmet, gyógyszert.
