Mesemalom

A győzelem nyomán óriási volt a kalandriaiak öröme. Ember, vízparti, szellőgyerek és manó körbetáncolták a mesemalmot. Felváltva dobálták a magasba Aldint, Trunkot és Umbert. Ünnepelt a nép, de a királynő boldogsága nem volt felhőtlen. Heimonra gondolt.
Szféria leült lánya mellé. Megfogta a kezét, és hosszan néztek egymás szemébe. Híria törte meg a csendet.
- Miama, a te néped még mindig rabságban senyved. Bárcsak tehetnénk értük valamit.

A gondolat egyetlen pillanat alatt tört felszínre. Híria szeme felragyogott.
- Megvan, azt hiszem, tudom a megoldást! Hívatom a szellőfiúkat!

A szellőfiúk - bár éppen remekül táncoltak - Híria első gondolatára ott termettek.
- Olyan fontos megbízatást kaptok, mint eddig soha. El kell mennetek a Terdon többi országába, beszélnetek kell az ottaniakkal! Suttogjátok az álomországbeliek, a legyezőföldiek és a pipacs-szigetiek fülébe, hogy mi történt Kalandriában, hogyan futamodott meg Logosz király! Mondjátok el, hogy a mese a csodafegyver, amivel a hódítókat el lehet űzni. Suttogjátok a fülekbe, hogy csak bátran és kitartóan kell mesélni.

A szellőfiúk még aznap útra keltek. Sorra vették a meghódított országokat. Az ásítozó álomországbeliek fülébe suttogták, hogy porolják le az ősi meséiket, és mint régen, skandálják azokat együtt, de a helyőrség emberei előtt. Legyezőföldön is átadták Szféria üzenetét, hogy miképpen szállhatnak harcba az ősi tündérmesék erejével. Ugyanígy járták körbe Gézengúziát és a Pipacs-szigeteket is a szorgalmas futárok. Minden fülbe belesúgták, mi történt Kalandriában, hogyan futamodott meg a logíriai hadsereg és milyen csodálatos ereje van a meséknek, a fantázia gyermekeinek.
A szellőfiúk nem dolgoztak hiába. Minden elnyomott országban mesekörök szerveződtek, egyre többen bátorodtak fel és próbálgatták a mese mágikus erejét. A logíriai katonák kérvényezték a hazamenetelt a helyiek mesélésekor kiújuló, különösen súlyos fejfájásuk miatt. Felmentést senki nem kapott, így hát egyre többen adták fel a szolgálatot és szöktek haza Logíriába.
A meghódított országokban örömtüzeket gyújtottak, és magasra emelték a szabadság lobogóját. Híria egyre-másra fogadta a tisztelgő látogatásokat, mellyel a testvér népek hálájukat fejezték ki.
Híriának azonban egyre jobban hiányzott Heimon. Esténként a börtönben senyvedő férjére gondolt. Kétségbesetten törte a fejét, de fogalma sem volt, hogyan szabadíthatná ki Heimont és a fogságba került kalandriaiakat Logosz börtönéből.
Aldinnak is hiányzott az édesapja, és majd megszakadt a szíve, hogy édesanyját, aki annyi mindent tett a Trendon lakosaiért, még mindig boldogtalannak látja. Nagyon szeretett volna segíteni. Ahogy törte a fejét, hirtelen nagyszerű gondolat fészkelte vele magát a fejébe. Édesanyjához szaladt.
- Mama, ahogy a hódítók idejöttek Kalandriába, úgy mi is elmehetnénk Logíriába, hogy kiszabadítsuk édesapát.
Híria ujjai Aldin hajfürtjeit igazgatták.
- Kiszabadítani? Hogyan? Hiszen jól tudod, hogy nincsenek fegyveres katonáink...
- Igen, tudom. De van egy fegyverünk, amit bármikor bevethetünk Logosz ellen.
A királynő arca felragyogott.
- Kisfiam! Ez csodálatos gondolat! Igen, igazad van! Újra a mese erejét használjuk. Tudom már, mit fogunk tenni! Köszönöm, Aldin!

Híria azonnal hozzálátott a szervezéshez. Megírt öt levelet. Minden levélben ez állt:
„Logosz király, ha nem engeded haza a foglyokat, úgy a Terdon bolygó új szövetségének tagjaként hadat üzenünk ellened. Legjobb mesemondóink útra kelnek, és addig mesélnek neked és embereidnek, amíg meg nem adod magadat. Ha nem engedelmeskedsz, akkor Logíriát is elfoglaljuk, ám ha elengeded valamennyi foglyodat, akkor békében élhetsz tovább országodban, senki nem háborgat".

A levél alatt Híria helyet hagyott a királyi aláírásoknak, bízott benne, hogy minden szövetséges aláírja és elküldi a levelet Logoszhoz. Írt kísérőlevelet is, amelyben megkérte az uralkodókat, hogy segítsenek a foglyok kiszabadításában ennek a levélnek az elküldésével.
A futárok szélsebesen repültek. Hamarosan jött a jó hír, hogy minden szövetséges elküldte a levelet küldött Logoszhoz. Természetesen Híria is elküldte a magáét.
Logosz őrjöngött, ahogy sorra kapta a leveleket. Az utolsónál, amely Legyezőföldéről érkezett, már nem tudta csillapítani fejfájását. Hogyan is tehette volna, hiszen a tündérek a levél mellett elküldték neki a „Leghosszabb Tündérmesék bővített kiadásban" című mesegyűjteményt is, hogy a fenyegetés elég nyomatékos legyen.
- Kit érdekelnek a foglyok, csak ez a fejfájás múljon el egyszer és mindenkorra! Őrök, azonnal engedjétek szabadon a foglyokat. Mehet mindegyikük, amerre lát!

Így is lett, végre újra együtt lehettek a szétszakított kalandriai családok, végre újra együtt lehetett az uralkodói família is. Soha nem látott mulatsággal ünnepelt egész Kalandria.