Mesemalom

Az egyszerűen berendezett trónterem közepén a Terdon bolygó hatalmas térképe állt, rajta vérvörös vonallal körberajzolva a már meghódított területek csipkés határa. Ha az uralkodó a palotában tartózkodott, leginkább itt, a térkép előtt járkálva lehetett megtalálni.

Az izmos, és feltűnően alacsony Logosz kizárólag kis növésű miniszterekkel és hadvezérekkel vette körbe magát, pedig Logíriában rengeteg szálfa termetű dalia akadt.

Nyugtalan, mosolytalan tekintete a térképen függött, kezével felváltva simogatta vörös üstökét és rőt szakállát. Homlokát a gondok redői barázdálták. Nem osztozott a trónon senkivel, királynője sem volt az országnak.

Logosz öt éve kezdett bele a bolygó meghódításának grandiózus tervébe. Először Álomországot hódította meg. Ez a feladat meg sem kottyant a szigorúan szervezett logíriai haderőnek. Az álomországiak legjobban aludni szerettek, így újra és újra a kedvenc álmaikba térhettek vissza. Ősi szokás szerint a vasárnapi ebéd után is szundikálni tértek, előhúzták a takarókat az álom-szuszékból, elheveredtek a puha szőnyegeken, és édes szunyókálásba merültek. Szendergett a királyi család, a palotaőrök, a polgárok, aludt a hadsereg, horkoltak a határőrök. Öt óra körül arra ébredtek, hogy Logosz elfoglalta az országot.

Logosz a következő hadjáratával Legyezőföldet, a tündérek otthonát hódította meg. Az itteni népekkel már sokkal jobban meggyűlt a baja. A tündérek harciasan támadták a logíriai katonákat, felváltva eper- és almazáport zúdítva rájuk. Két esztendős küzdelem után mégis Logosz hadai győztek. Az agyafúrt hódító tudta, hogy a tündérek nem tartózkodhatnak folyamatosan a levegőben. A támadók tündér-lesre kaptak parancsot. Amikor a tündérek leszálltak a földre, a rejtekhelyről előugró katonák leteperték őket, szárnyaikat tündérbéklyóval hátrakötözték.

Logosz ezután meghódította Gézengúziát és a Pipacs-szigeteket is. Már csak Kalandria volt hátra, az utolsó szabad ország.

Kalandria nem volt igazi katonai ellenfél, a király valahogy mégis tartott ettől a háborútól.

Logosz először egy éve vonta össze csapatait a Kalandriai-szorosnál. Ekkor Heimon  kirohant katonáival, hogy váratlanul, rajtaütésszerűen támadja meg a félelmetes hadtestet. Csak a meglepetés erejében bízhattak, nem volt más esély, hogy Kalandria sikert arathasson a hatalmas sereg felett. Logosz azonban nagyszerű hadúr volt. A meglepetésszerű támadás ellenére hidegfejjel gondolta át a helyzetét. Kiadta a védekezési, azután a támadási tervet, amit katonái engedelmesen követtek. Heimon hadait a lelkesedés és a hazafias vágy fűtötte, hogy Kalandria népeit és szeretteiket megvédjék. De a túlerő rettenetes csapását nem bírta el a maroknyi sereg. A csatát elvesztették, Heimon pedig fogságba esett.

Logosz mégsem fürödhetett a győzelem mámorában. A bátor kalandriaiak merész támadása alaposan megtépázta a nagy hadat. A futárok is rossz híreket hoztak, lázadás vette kezdetét a Pipacs-szigeteken. Logosz kénytelen-kelletlen visszavonulót fújt.

Kalandria egéről csak átmenetileg tűnt el a sötét felhő. Logosz nem adta fel a hódítás tervét. Az ország élén egy védtelen királynő, szemben a Terdon bolygó legnagyobb haderejével. Logosz homlokán mégis szokatlanul mélyen barázdálódnak a ráncok, ahogy a trónteremben kifeszített térkép előtt állt. Öklét görcsösen összeszorította, azután megragadta a piros ceruzát. Hegyezetlen végével végigszántotta a határvonalat. „Az enyém leszel, Kalandria!"

A király magához szólította Perdömöt, a legfőbb hadurat, és rövid tanácskozás után kiadta a parancsot.
- Háborúra felkészülni! Leigázzuk Kalandriát!