Mesemalom

Azon a télen semmi nem úgy alakult, ahogy Mikulás apó elképzelte. Két krampusza, Kampec és Csuszpájsz vírusosak lettek a nagybevásárlás után. A ház hátsó felébe különítette el őket, és a kisablakon keresztül minden nap gondosan bekészített számukra elegendő élelmet, gyógyszert. Ám hiába hordta nekik zsákszámra a vitamint, a két krampusz még mindig az ágyat nyomta. Folyt az orruk, és az egész ház a tüszkölésüktől visszhangzott.
- Most mi lesz az ajándékokkal? - járkált gondterhelten fel és alá Mikulás apó, és közben idegesen simogatta göndör szakállát, szépen kunkorodó bajuszát. - Mindjárt ránk köszönt a nagy nap, és a mikulászacskók még üresek. Ki fog nekem segíteni, ha a krampuszaim nem gyógyulnak meg? Jaj, nekem! Ja-haj!
Mikulás öblös hangja betöltötte az egész házat, sőt, még a kertet is. De az is lehet, hogy a hangját egész Lappföld meghallotta.
- Mi lesz szegény gyerekekkel? Talán hiába várják idén Mikulás apót?! Ó, az a nyavalyás vírus! Őt ugyan senki nem várta, mégis idejött, és aztán itt is maradt. Ezt a szerencsétlenséget!
A rendetlen nyulak egészen véletlenül Mikulás apó kertjében töltötték azt a délutánt. A jégsaláták között matattak, amikor meghallották Mikulás jajveszékelését. Hirtelen sok-sok nyúlfül emelkedett a magasba. Fehér, fekete, barna, szürke, sőt, tarka is, de belül finom pihés, rózsaszínű valamennyi.
- Gyerünk! - intett a fekete bundás Bizsu a többieknek. - Nézzük meg, mi baja lehet szegény öregnek!
Azzal száz izgő-mozgó nyúl, az egész rendetlen banda beözönlött a házba, és megálltak Mikulás apó szobája előtt. Az ajtaja nyitva állt. A nyulak riadtan pislogtak Télapóra, aki a kezét tördelve még mindig fel és alá járkált.
- Már csak ti hiányoztatok! - morgott mérgesen, amikor észrevette a nyuszikat. - Talán azért jöttetek, hogy megint rossz fát tegyetek a tűzre?
Bizsu Mikulás apóra nézett. Elkomorult. Szeméből gyémántszín könnycsepp csordult alá.
- Jól van, jól van! - rázta meg a fejét Télapó. - Nem akartalak megbántani benneteket. Tudjátok, nagy bajban vagyok.
- Éppen ezért jöttünk! - ugrott előre Bizsu. - Majd mi segítünk neked!
Mikulás megtorpant.
- Miért is ne? - kiáltotta nevetve. - Gyertek csak, majd én irányítok.
Télapó tőle nem várt fürgeséggel kiszaladt. Hamarosan visszatért, hóna alatt az ajándéklistákat cipelve.
- Gyerekjáték! - rikkantotta. - Megnézitek, mi van a listára rajzolva vagy írva, azután fogtok egy zacskót, megkeresitek szépen az asztalon az odaillő ajándékot, és zsuppsz bele! Érthető?
- Majdnem... - pislogtak értetlenül a nyulak.
- Ne féljetek! Itt maradok, és felügyelem a munkát. Így biztosan minden rendben lesz.
Így is lett. Mikulás apó szorgalmasan jött és ment. Segített értelmezni a kívánságlistákat, ügyesen kiigazította a nyulak szórakozott kacskaságait, akik egész nap, még késő este is dolgoztak. Mikulás apó arról sem feledkezett el, hogy ropogós répákat kínáljon a segédeinek.
A házra leszállt az éjszaka. Mikulás apó nagyokat ásított.
- Már csak ez a néhány kívánság van hátra - mondta álmosságtól csillogó szemmel. - Olyan ügyesek voltatok! Mi lenne, ha ezt a néhányát már egyedül töltenétek meg?
Bizsu bólogott.
- Bízd csak ránk! Te csak pihenj, holnap hatalmas munka vár rád. Nyugodt légy, reggel már fel is szerszámozhatod a híres rénszarvasokat!
Mikulás bólogatott, jó éjszakát kívánt a szorgos nyusziknak, és elvonult a hálófülkéjébe. Szinte azonnal elaludt.
Másnap már korán reggel talpra ugrott, és elindult, hogy rendbe szedje magát.
- Hova a csudába tehettem el a bajuszkötőmet? - morgott az orra alatt. - Vén fejjel olyan szórakozott lettem.
Úgy ahogy volt, hálóingben és hálósipkában kiszaladt a nappaliba. Odabenn a rendetlen nyulak szorosan összebújva szuszogtak a szőnyegen.
- Jó reggelt! - kiáltotta Mikulás apó.
A nyulak a szemüket dörzsölgették. A legkisebb nyuszi, Bukta, csodálkozva nézett körbe. Nem tudta eldönteni, vajon ébren van, vagy még álmodik.
- Nagyszerű munkát végeztetek! - biccentett elismerően Télapó. - Mennyi mikuláscsomagot pakoltatok össze, s milyen szép katonásan állnak!
- Nagyon igyekeztünk! - pirult el Krémes.
- Hohó! - kiáltott Mikulás. - Indulok is, fel kell szerszámoznom a rénszarvasokat. De előbb viszek egy kis ennivalót szegény pórul járt krampuszaimnak. Én mondtam, hogy ne menjenek a nagyáruházba, de Csuszpájzzal és Kampeccel nem lehetett bírni. Tessék! Ez lett a vége!
Mikulás már újra a küszöbön állt, amikor hirtelen megtorpant, és visszafordult. Rendezetlen bajszát igazgatta.
- Tényleg! Eszembe jutott! Ezt kerestem, ezért indultam el a konyhába. A nemjóját! Egészen kiment a fejemből! Nem láttátok véletlenül a bajuszkötőmet?
A nyulak egymásra néztek. Végül Bukta szólalt meg.
- Mi az a bajuszkötő?
- Egy olyan holmi, amitől a bajusz csinosan áll. Úgy néz ki, mint... mint egy gumis pillangó!
Bukta kacagása a többieket is jókedvre derítette.
- Haha! Gumis pillangó! - nevettek a nyulak a hasukat fogva. Mikulás apó velük együtt nevetett.
- Norbi a Tavasz utcából azt írta, hogy valami vidám dologra vágyik - szólalt meg Bizsu. - És én nem találtam mókásabb dolgot Mikulás apó bajuszkötőjénél! Fogtam, és beletettem abba az ajándékcsomagba.
- Hohohó! - hangzott fel Télapó hangos kacagása. - Ti aztán megéritek a pénzetek! De nem bánom, üsse kő! Mire fel ekkora hajcihő?! Száz nyúl, rendetlen, lókötő! Minek ide bajuszkötő?