Mesemalom

Trunk másnap már korán reggel a Szivárvány Palota konyhájában állt, a szakácsok és kukták nem túl nagy örömére, mert ők szívesen aludtak volna még egy-két órácskát. Híria azonban pirkadat óta ébren volt, és örömmel fogadta a hírt, hogy Trunk máris visszatért.

 - Beleegyeztek!
Trunk már messziről vidáman kiabált, pedig Híria még át sem lépte a konyha küszöbét.

- A sejemanók megtiszteltetésnek tartják, hogy segédkezhetnek a királynőjüknek. Természetes, hogy bízunk benned. Úgy használhatod fel a köveket, ahogy akarod. Mi tudjuk, hogy jó ember, ööö, akarom mondani jó tündér vagy. A születésnapi ünnepségre minden sejemanó szeretne eljönni. Számíthatsz rá, hogy rengeteg vödör gyémántot kapsz. Egyébként a tisztást is megkérdeztük a dologról. Nincs ellenvetése, boldog, hogy új gyémántokat vethet ki.
 - Ez pompás hír, köszönöm, Trunk!
Híria megsimogatta a sejemanó fejét. Trunknak még a térde is elvörösödött, kerek szemét szégyenlősen lesütötte.

 - A gyémántot a vizesárokkal körbekerített földre hozzátok! Szólok Umbernek és a vízparti őröknek, hogy engedjenek be a benneteket. A tündérleplet még ma felhúzom a tisztás végében. Kérlek, figyelmeztesd a többieket, hogy senki se kíváncsiskodjon mi történik a lepel mögött. Tudjátok, hogy nem jelent jót, ha kiszivárog a születésnapi meglepetés terve.
 - Ez csak természetes! – biccentett Trunk. – A sejemanók tisztelik a kalandriai születésnapi hagyományokat. 

Rövid búcsúzkodás után Híria tovább sietett. Akadt még egy nagy feladat, ami nélkülözhetetlen volt az ajándékhoz. Tudta, hogy erre senki mást nem kérhet meg, csak az ő tündérmamáját, Szfériát.

Szféria egyedül élt a Szivárvány Palota finom selyemkárpitokkal borított lakosztályában. Az egyik falat teljesen elfoglalta Híria édesapjának, Amaronnak a hatalmas portréja.

Szféria és Amaron tudták, hogy egy ember nem élhet annyi ideig, mint a tündérek.  Negyven évet tölthettek együtt szerelemben. Ez a négy évtized beragyogta és azóta is beragyogja Szféria napjait. Amaron már nem él, de Szféria egy pillanatra sem bánta meg, hogy elhagyta miatta Legyezőföldet.

Szféria megijedt, amikor meglátta Híriát.
 - Nagyon lefogytál! – futott elé aggódva.

Szfériát a lánya születése óta nyugtalanította a gondolat, hogy Híria félig tündér, félig ember. Senki nem tudhatta, mi sül ki ebből, mire képes Híria, és meddig tarthat az élete. Amikor Híria megszületett, bemutatta őt Legyezőföldön. A legszebb tündérlányoknál is szebb volt a kicsi. Fenntorp, a híres tündérvarázsló a karjaiba vette, úgy csodálta. „Különleges lányod van. Félig tündér, félig ember. Nem fog olyan sokáig élni, mint egy tündér, de magában hordozza a tündérek minden jó tulajdonságát. Híriának hősies sorsot szánt az ég.” – komorult el Fenntorp tekintete, és visszaadta a riadt csecsemőt Szfériának.

Híra szeretettel ölelte át az édesanyját. Észrevette, hogy Szféria arany hajfürtjeibe egyre több ezüst szál csavarodik. A tündér mama így is szép volt, nagyon szép.
 - Ne nyugtalankodj, miama – mondta neki. Kicsi kora óta „miamának” szólította az édesanyját. – Aldin születésnapjára készülök, és rengeteg a gondom.
 - Van híred Heimonról?
 - Minden nap kapok levelet a férjemtől. Logosz király kegyesen bánik a foglyaival. 
 - Ó, Logosz! – Szféria ökölbe szorította apró kezeit. – Addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi itt is a hatalmat!

Szféria arca elkomorult. Eszébe jutott, hogy Legyezőföld már régóta Logosz birtoka. A tündéreknek azóta tilos a varázslás, tilos a bűbáj és az esti repkedés.

 - Miama! Segítened kell! Közeledik Aldin kilencedik születésnapja, és nélküled nem boldogulok a meglepetéssel.
 - Természetesen segítek. Ne is mondd, nem kérdezősködöm, tudom, mit jelent a meglepetés Kalandriában. Mit kellene tennem?
 - Ugye, megvan még a tündérfonalad? Kérlek, szőj nekem négy színes vásznat, olyat, ami akármilyen szelet kibír!
 - Megvan a fonal, ne aggódj! Különleges anyagból van, az ebből szőtt vászon a legszebb, a legtarkább és a legerősebb az egész bolygón. Egy hét múlva jöhetsz a vásznakért, drágám, ha holnapra elhozod a rajzokat! Ismernem kell a vásznak alakját és a pontos méreteket!
 - Már este hozom!
Híria hatalmas puszit nyomot miamája arcára, és kitáncolt a lakosztályból.

 - Micsoda asszony az én lányom!
Szféria mosolyogva nézett a lánya után.