Mesemalom

Híria a szellőfiúktól értesült arról, hogy Logosz király csapatai újra összegyűltek az országhatár túlsó oldalán, és betörni készülnek a kalandriai-szoroson át. Híria azonnal hívatta Umbert és Trunkot, és eléjük tárta a frissen kapott, vészjósló híreket.

- Fegyvertelenek vagyunk, királynőm! - komorodott el Trunk. - A sejemanók nem értenek a háborúzáshoz.
Umber is szomorúan lógatta nagy fejét.
- A vízparti népek sem alkalmasak a hadviselésre. Nem tudom, mit tehetnénk.

Híria izgatottan járkált fel-alá a Szivárvány Palota tanácstermében.
- Figyeljetek rám! Olyan titkot mondok el nektek, amin egész Kalandria jövője múlhat!
Trunk és Umber feszült figyelemmel nézett a királynőre.
- Heimon nem volt tétlen a fogságban. Szerencsére a szellőpostát nem ellenőrzik. Az egyik levelében az állt, hogy érzése szerint Logosznak van egy sebezhető pontja. Részletesen leírta a történetet is, ami alapján rádöbbent Logosz gyenge pontjára.
Híria folytatta.
- Logosz börtönlátogatást tett. Éppen akkor toppant be, amikor egy kalandriai társunk az egyik kalandját osztotta meg a többi fogollyal. A király először csak ordítozott. „Itt tilos a fantáziálás, tilosak az ütődött mesék, azonnal fejezze be!"
- A kalandriaiakat nem olyan fából faragták, hogy egy királyi hisztéria eltérítse őket, ha éppen a kalandjukat mesélik - mondta Trunk.
Kuncogott, mert szinte látta maga előtt a hajthatatlan honfitársát.
- Így van! A fogoly dacosan folytatta a történetet. Logosznak egyre vörösebb lett a feje, a kezét a halántékára szorította. Még kiabált is: „elég, elég legyen már!" Hívatta az őröket, akik társunkat a király parancsára magánzárkába vonszolták. Heimon látta, ahogy a kísérő foglárok is elsápadva térnek vissza, de ugyanígy járt minden őr, aki a foglyot őrizte. A rab rendületlenül mesélt tovább.
- Úrnőm, arra gondolsz, hogy meséket kellene harcolnunk Logosz ellen?
- Igen, valóban ezt gondoltam! Ez az egyetlen esélyünk!
- A mesemalom folyamatosan ontja a meséket! - kiáltott fel Trunk. - A mesemalom segíthet rajtunk!
- Nekem is ez jár a fejemben, mióta a szellőfiúk határjelentését meghallgattam. Bevallom, összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy szembeszállunk Logosz királlyal.

Umber végigsimította kopasz homlokát, és így szólt.
- Ugyan, hogy védhetne meg minket egy malom! Logosznak milliós hadserege van, azonnal leromboltatja a mesemalmot. Ráadásul a búzatermés is fogyóban van, már csak néhány mesére futja a készletekből.
- Igazad van Umber, erre már én is gondoltam. De van egy tervem... - mosolyodott el Híria.

A királynő és tanácsadói hosszas és elmélyült beszélgetésbe kezdtek. Az izgatott haditanács végén egyesével ugrottak fel az újsütetű hadurak.

- Megvédjük Kalandriát! - kiáltotta Umber. - A vízpartiak veled vannak!
- Megvédjük Kalandriát! - harsogta Trunk. - A sejemanók harcba szállnak!
- Köszönöm, hogy velem tartotok. Hálás vagyok a bizalmatokért - hajolt meg Híria. - Szeretném, ha a fővezéreim lennétek a háborúban.
- Megtisztelsz, királynő - bókolt szokott módján Trunk.
- Nincs időnk a tétlenkedésre, a szellőfiúk jelentették, hogy Logosz hadai elindultak, a Kalandriai-szoros irányába tartanak. Legfeljebb egy hetünk van!

Híria felszólított mindenkit, aki Kalandriában élt és mozgott, hogy vegyen részt az ország történetének eddigi legnagyobb kalandjában, a honvédő háborúban. Rengeteg dolgot kellett megszervezni a védelemhez. Mindenekelőtt búza kellett, rengeteg, gyorsan termő, kalandriai búza. A terv részleteibe Híria a két fővezéren kívül kizárólag Szfériát és Aldint avatta be.

Aldin vállalta, hogy irányítja a búzatermesztést. Szféria az unokája mellett akart lenni. A tündérnagymamának különös érzéke volt a legszebb történetek kiválasztásához, és ezt a képességét most haszonnal kamatoztathatta. Egyik tisztásról a másikra reppent, és zsák számra szedte össze a leggyönyörűbb kalandokat. A segédcsapatok jóval nagyobb területet törtek és javítottak fel a színes kaland kapszulákkal, mint ahogyan az a mesemalom építésekor történt.

Trunk összehívta a sejemanókat a gyémántszilánkos tisztásra. Felpattant kedvenc tuskójára és így szónokolt.
- Sejemanók! Soha nem látott veszély leselkedik Kalandriára!

A sejemanókat annyira meglepte Trunk bejelentése, hogy a köröm-piszkálást is abbahagyták.
- Logosz király újra támadni készül. Ha elfoglalja Kalandriát, búcsút inthetünk az eddigi életüknek. Sejthetitek, hogy hazánk nem képes a fegyveres védelemre. Heimon hadait szétverték, királyunkat és a derék katonáit fogságba ejtették, nincs haderőnk. Uralkodónőnknek azonban van egy nagyszerű védelmi terve. A királynő azt kéri, hogy vegyünk részt a háborús előkészületekben, és segítsük őt a harcokban is. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy legfőbb hadúrrá nevezett ki a honvédő háborúban.

A sejemanók tágra nyílt szemmel néztek Trunkra, aki nagy hévvel folytatta a beszédet.
- Szürkítő pöfetegre van szükség, sok-sok szürkítő pöfetegre, legalább harminc sejevödörnyi kell belőle.

A sejemanókat nem kellett sokáig győzködni. Soha nem kedveltek még annyira kalandriai uralkodót, mint Híriát, különösen Aldin fontos születésnapja óta. Ez volt az első királyi ünnepség, ahol nem sérült meg egyetlen sejemanó lába sem, hála a gondosan elhelyezett székeknek.

A manók szíve Kalandriáért, szeretett erdei életükért és az uralkodónőért dobogott. Elindultak, és ott, ahol a legvastagabb avar takarta az erdőt, híres módszerükkel kiszagolták a pöfetegeket. Gyűlt a szürke por a vödrökben.

Umber a vízpartiakat mozgósította. Híria tervét követve ezek a népek hínárból szőtt kosarakban gyűjtötték a sarat, és hosszú sorokban hordták a mesemalomhoz.

Híria magához szorította Aldint.
- Ne félj és ne légy szomorú, kisfiam. A születésnapi ajándékod megmentheti az országot.
- Tudom, anyácskám. Megértettem, és tetszik is a terv - válaszolt Aldin. - Mégis szörnyű arra gondolni, hogy a mesemalom gyémántfalát sárral tapasztjuk be.
- Igen, nekem is vérzik a szívem. De Logoszt csak akkor téveszthetjük meg, ha álcázzuk a malmot, mert ha meglátja eredeti valójában, amilyen okos, egyből leromboltatja. Úgy kell kinéznie, mint egy egyszerű szélmalomnak.

A királynő kiadta a parancsot a malom körül guggoló, bámész békáknak.
- Gyerünk, tapasszátok a sárt! Indulhat a munka!

Hamarosan eltűnt a gyémántos ragyogás a malom oldaláról, a tapasztott sár megszáradt. Azután a szitakötők aprólékos munkával tökéletesen fehérre festették a malom oldalát.

Megjelentek az első sejemanók is a nagy pöfetegvadászat után, sejevödreikben több napos munkájuk eredményével.

- Kérlek, Szféria, segíts átfesteni a vásznakat!- szólt Híria, azzal az első vödör szürke port miamája kezébe nyomta.
- Ó, a híres szürkítő por - mosolygott szomorúan Szféria. - Ettől garantáltan kifakul a mesemalom vitorlavászna.

Szféria felreppent a malom tetejére, egyik kezében vödörrel, másik kezében ecsettel. A szellőfiúk is segítettek, csodálatos érzékkel úgy fújták a levegőt, hogy a szélkerék meg se moccanjon.

Elkészült a munka, a mesemalom egyszerű szélmalommá változott. Az őrlőszerkezet mégis ugyanúgy működött, ugyanolyan szép meséket varázsolt, mint fénykorában. A kalandriaiak takarékoskodtak a búzával, naponta csak egy történetre futotta. Szerencsére hamar beérett az termés. Az aratáson mindenki részt vett, aki élt és mozgott. A malom aljában gyűltek a teli zsákok.

Minden készen állt, már csak az embereket, a vízpartiakat, a sejemanókat és a szellőfiúkat kellett beavatni a nagy cselszövés legfontosabb részébe. A védelem tervébe. Éppen idejében. Logosz híres hadserege átlépte a Kalandriai-szorost.