Hangos mesék a Malomrádióban
Ezen az aloldalon keresztül hangos meséinket érhetitek el. Amatőr művészeink előadásában hétről hétre új mesék jelennek meg a mesemalom.hu-n. A meséket a felsorolt mesék címének (alcímének) megkattintásával hallgathatjátok meg, folytatásos mesék esetén akár az összes, hangosan megjelent fejezetet egyszerre is meghallgathatjátok. A rádiózásra nemcsak ezen az aloldalon, hanem az egyes mesék mellett is lehetőség van. Hogy mely mesék esetén, azt a malomrádió-emblémája jelzi a szöveg mellett.
Sokat dolgoztunk, hogy a mesemalom megszólalhasson. Így akkor is mesét hallgathatnak a gyerekek, ha a fáradt szülők egy hosszú nap után nem érkeznek kedvet a meséléshez, ám nem akarják csemetéjüket mese nélkül hagyni. Mert a mesére minden nap szükség van!
Ami már hallgatható

Gála sokáig küzdött, hogy áttörje a hótakarót, melynek felszíne vékony jégréteggé szilárdult. Végre kidugta a fejét. Ő volt a legelső abban az évben, aki a kikeletiek nemzetségéből előbújt.

Aldin éjfekete haját és smaragd szemét az édesapjától örökölte. Porcelán szépségű arca magához vonzotta a tekinteteket.

A dombos vidéken parányi területre húzódott össze a valaha oly hatalmas erdő. Mindent elfoglaltak az új házak, és a hozzájuk kapcsolódó kertek, amiket az emberek füvesítettek, vagy szabályos tujasorokkal telepítettek be. Ahogy a felnőttek mondják, „felkapott” lett a környék. Sokan akartak itt házat építeni.

A rengeteg előkészület után végre kezdetét vette az építkezés. A vízparti őrök barátságosan, de határozottan terelgették a sejemanókat, akik végeláthatatlan sorokban hozták a gyémántokkal teli sejevödröket.

A patakból, ami az iskola mellett sietett el, kicsiny erecske látszott, szabálytalanul, girbe-gurba vonal mentén bontva ketté a törékeny jégpáncélt. A patak állandó vendégei, a vadkacsacsaládok le-föl járkálva, hápogva talpaltak a parton, csodálkozva szemlélve, hogy kedvenc uszodájuk befagyott.

Trunk másnap már korán reggel a Szivárvány Palota konyhájában állt, a szakácsok és kukták nem túl nagy örömére, mert ők szívesen aludtak volna még egy-két órácskát. Híria azonban pirkadat óta ébren volt, és örömmel fogadta a hírt, hogy Trunk máris visszatért.

A sötétkék tengeren aprócska sziget állt. Az utazók Fortika néven emlegették, és azt gondolták, hogy lakatlan.
Pedig volt gazdája, Szelva, az aranyhajú tündérpalánta egyedül élt rajta. Tündérmama három hónapja pottyantotta le a mákgubót, amiből Szelva amúgy tündér-módra kipattant.

Híria születésnapi terve valamennyi korábbi kalandriai ötletet felülmúlt, pedig Kalandria lakói elsőrangú fantáziával rendelkeztek. A szervezésben és a végrehajtásban Umber segített.

Topa bevezette Asmátot egy barlangi terembe, ahol terített asztal várta őket mindenféle finomsággal, a tenger ínyenc csemegéivel.
Asmát mesélt. Elmesélte, hogy az öccse becsületes, szorgalmas fiatalember, aki egy hajóács szolgálatában áll.

Volt egyszer egy hajós, Asmát. Bátor és nyíltszívű ifjú.
Asmát hajója egy napon hatalmas viharba keveredett. Amíg az árbocvitorlával küzdött, egy széllökés lesodorta a magasból, és beleesett a tengerbe. A fékevesztett tajték órákon keresztül sodorta magával.

Kalandria volt a Terdon bolygó legszebb, szabad országa sűrű erdőségekkel, smaragd folyókkal, susogó nádasokkal. Nem csoda, ha Logosz király folyton azon törte a fejét, hogyan hódíthatná meg minél gyorsabban.

Vajon ki emlékszik az első óceánjáró történetére? Ezt a mesét a Pszüntosz tenger
türkiz habjai közt élő kardhalaktól tanultam.

Festékország fantasztikus látványt nyújtott. Tintinella lélegzetét visszafojtva bámulta a káprázatos színekben pompázó épületeket. A hajó végre lehorgonyzott. A harcsabajszú kapitány a kikötői hivatalnok gondjaira bízta Tintinellát.

Valahol az Óperencián innen, Messziföldön, élt egy aranyhajú, aprócska királylány, akit Tintinellának hívtak. Messziföldön az épületek üvegből voltak. A mesterek nem ismertek más építőanyagot. Üvegből készült a királyi palota, a minisztériumok, a házak a fővárosban, és a vidéki falvakban.
Ismerkedj meg mesélőinkkel!
A nevekre kattintva melésőink bemutatkozását érheted el.