Tóth Árpád bemutatkozása
"Hétköznapokon, munkaidőben sok-sok éve mindennapjaim részévé vált a „mesélés". Könyvekben és tanulmányokban az olvasóknak, élőszóban pedig a felnőttlét küszöbét éppen átlépő diákok számára azokról az időkről regélek, amikor dédapátok dédanyái éltek - mert hogy ez a „rendes" foglalkozásom. Olyankor komoly, gyerekek számára nehéz dolgokról esik szó, talán nem is értenétek belőle sokat.
Ám azóta, hogy egy hótól fényes téli napon beköltözött otthonunkba egy valódi, hús-vér kisember, meg kellett tanulnom úgy beszélni, hogy az ő figyelmét is magamra tudjam vonni. Később jöttek az óvodás szülinapi zsúrok, amikor diavetítés közben már nem csak kisfiamnak és kislányomnak, hanem kis barátaiknak is meséltem-mesélhettem.
Még ma is elmondhatatlanul boldoggá tesz, amikor sikerül rátalálnom arra a hangra - hangszínre és hangulatra -, amelyen olyan szépen megérthetjük mi egymást, felnőttek és gyerekek. És be kell vallanom, jól eső érzés belefeledkeznem e kedves és ötletes mesék olvasásába, és magam elé képzelni a csillogó szemű gyerekeket, akik Jakabbal róják Diamondán városait vagy Samu mögött lopakodva ismerkednek a Kerékgyártó utcai lak titkaival..."
