Sokat dolgoztunk, hogy a mesemalom megszólalhasson. Így akkor is mesét hallgathatnak a gyerekek, ha a fáradt szülők egy hosszú nap után nem érkeznek kedvet a meséléshez, ám nem akarják csemetéjüket mese nélkül hagyni. Mert a mesére minden nap szükség van!
A kisvonat vidáman robogott Álmosfalvára, Sárkányország felé. Első kocsijában Bori, Kamilla, Sarolta, és Samu üldögélt.
Amikor Kamilla széles mosollyal sarkig kitárta a bejárati ajtót a Kerékgyártó utcai lakásban, Sárit leszámítva mindenki otthon volt.
Sári izgatottan járkált fel és alá a felvételi reggelén. Soha nem jelentkezett még munkára, Sárkányországban nem is ismerik ezt a szokást.
Kamilla szíve egyre hangosabban dörömbölt a mellkasában, ahogy meghallotta a csoszogó hangot odabentről. Jön, gondolta, közeledik a kegyetlen anyasárkány.
Egy péntek délután, amikor már úgy érezte, hogy a világ összes kereszthuzata kevés lenne ahhoz, hogy a sárkánybűzt kiűzze a lakásból, Kamilla közölte Borival az elhatározását.
Verőfényes vasárnap délután volt, amikor megszólalt a kapucsengő Jakab Kalauz utcai otthonában.
Samu, Sári és Sarolta berendezkedtek. Kamilla köveket hozatott, és mamutfenyő tobozokat is beszerzett, hogy otthonossá varázsolja a vendégszobát.
Kamilla aznap éjjel szemhunyásnyit sem aludt. Fel-alá járkált a lakásban, és egyre azon törte a fejét, hová tűnhetett el Bori.
Olajos gépszag facsarta a sárkányorrokat Emberország határának túloldalán. Sarolta izgatottan bökdöste Bori karját.
Csaknem besötétedett, mire megérkeztek a mamutfenyő erdő szélére, ahol a fák szédítő magasságban meredeztek a sötétszürke ég felé.
Saroltának sem ment a szunyókálás ezen a vasárnap délutánon. Kedvenc barlangfülkéjében heverészett, miközben gondolatai egyre Samuhoz tértek vissza
Samu úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, bemutatja Borit a családnak. Repesett az örömtől, hogy a királylány kötélnek állt végre, és önként vele tart.
Egy szép, nyári napon Bori elmélyülten festegetett a kert végében. Éppen azon törte a fejét, hogyan tehetné még vidámabbá a képet, amelyen három nyulacska ugrándozott a színes virágok között.
Samu a legváratlanabb pillanatokban állított be Borihoz. Évek óta járt már ide, ismerte az összes légi csatornát, szélvész sebességgel szelte át a távolságot Sárkányország és a Kerékgyártó utca között.
Samu már türelmetlenül lapult a bokrok mögött. Alig várta, mikor jelenik meg újra a királylány. Amikor végre meglátta Borit, ahogy Kamillával kézen fogva kilépett az óvoda épületéből, szíve hevesebben kalapált.
Bori nem szívesen reggelizett. Mami, akit mindenki más Kamillának hívott, ennek ellenére kitartóan újabb és újabb finomságokat próbált a tányérjára csempészni.
Samu gyalogosan vágott neki a tűzokádásától itt-ott megszenesedett mamutfenyő rengetegnek. Fejében képek és gondolatok keringőztek. A tervezett házasság, Sarolta pironkodása, anyja szokatlan szigora, mindez olyan hihetetlennek tűnt.
Lakik egy kislány a Kerékgyártó utcában, úgy hívják Bori. Eleinte Bori is azt gondolta a sárkányokról, amit minden gyerek. Hogy egy, három, hét, tizenkét, legfeljebb huszonnégy fejük van, és imádnak tüzet okádni...
A négy testvér visszafelé ballagott a határvidékről. Elmélyülten beszélgettek. Adoritot faggatták, a nagy kaland minden részletéről hallani akartak.
A csalóka délibáb lassanként szertefoszlott Kalandria égszínkék egén. Az emberek, a szibaúrok, a sejemanók és vízpartiak kíváncsian méregették egymást.