Sokat dolgoztunk, hogy a mesemalom megszólalhasson. Így akkor is mesét hallgathatnak a gyerekek, ha a fáradt szülők egy hosszú nap után nem érkeznek kedvet a meséléshez, ám nem akarják csemetéjüket mese nélkül hagyni. Mert a mesére minden nap szükség van!
![thumb](/uploads/resized/142x200_petya-a-kajtatomano-7-abraham-tortenete.jpg)
Ábrahám mélyet sóhajtott.
- Hildácska nagyon jó gazdám volt. Igazán jó. Rettenetes sorsom volt, mielőtt hozzá kerültem!
![thumb](/uploads/resized/142x200_petya-a-kajtatomano-6-zsebpenz.jpg)
Petya csendesen baktatott az üres utcákon, fázósan fogta össze nyaka előtt kezeslábasa gallérját. Vajon hol lehet a sálam, töprengett magában, olyan hidegek még a kora tavaszi hajnalok.
Gombi mélyet sóhajtott, és belekezdett a történetébe.
- Én díszítettem Piroska ünneplő ruháját, a világoskéket. Pörgős volt a szoknyarésze, a felsőn apró, piros gombok ültek. Én a főhelyet kaptam, így közelről láttam minden ünnepet
A gomb fekete szeme riadtan pislogott vissza Petya manóra. Tényleg virágot formáz, gondolta Petya, és kedvtelve nézegette a tenyerére helyezett, csinos kis tárgyat. Most már értem, miért állt a listámon, hogy „virágfejű gomb
- Ó, a csudába… – morgott a manó az orra alatt, és lehuppant a krumplis kosár tetejére.
Zsófi kétségbeesetten keringett körbe-körbe a konyhában.
- Tudom, hogy ide esett! – magyarázta. – Hallottam, ahogy pattant!
- Nem veszek új gyűrűt! – szólt mogorván Zsófi mamája. – Azt ígérted, hogy vigyázni fogsz rá, és most tessék, újra eltűnt!
Gusztávó aggodalmasan nyújtogatta kecses, élénkzöld nyakát. Hápogását szorgalmasan visszhangozta a patak hídja.
- Petya, merre vagy? – kiáltotta bele a hűvös, hajnali levegőbe.
A cseresznyeárus lehajolt, és benézett a szoknyája alá. Annyi nyuszi hemzsegett a lábai körül, hogy hirtelenjében meg sem tudta számolni őket. A nyulak bátran farkasszemet néztek vele.
![thumb](/uploads/resized/200x200_zorka-13-cseresznyefulbevalo.jpg)
A mama Zorkára kacsintott, aki értette a jelzést, és gyorsan bekucorodott a kosár sarkába. Anya óvatosan elrendezte a zöldséget, a zöldjét kilógatta, még arra is ügyelt, hogy nehogy Zorka oldalába fúródjon valamelyik harcias répa.
![thumb](/uploads/resized/200x200_zorka-12-zurzavar-a-kispiacon.jpg)
Anya a karjára tette a kosarat, ami azon nyomban az oldalára billent. A kosár peremén két aprócska nyuszimancs markolászta a fonott peremet. Zorka fülei izgatottan emelkedtek a magasba.
A cica álmosan nyújtózkodott végig a kandalló előtt. Az üveg mögött még szikrázott a parázs, az utolsó hasáb vörösen lüktetett. Milli boldogan tapogatta meg puha mancsával vadonatúj plüssjátékát, és a felnézett a karácsonyfára.
Mikulás csüggedten rogyott le lappföldi háza legkényelmesebb fotelébe.
- Mi a baj? – kérdezte Csuszpájsz. – Talán valami gond akadt az előkészületek körül?
Télapó sötéten nézett kedvenc krampuszára, és szomorúan bólogatott.
![thumb](/uploads/resized/200x200_zorka-11-az-anyak-mindent-tudnak.jpg)
Az ajtó előtt lépések koppantak. Ez anya fapapucsa, ugrott nagyot Bogi szíve. Ezt a hangot ezer zaj közül is felismerte volna.
- Gyorsan, gyorsan, bújj vissza a könyvek mögé! – kiáltott rá Zorkára kipirult arccal. – Hozom a lexikont!
A hirtelen támadt csendben Zsutek szólalt meg először.
- Sajnálom, Zorka, igazán sajnállak téged és a testvéredet. De hadd kérdezzem meg, ami az oldalamat fúrja, mióta először találkoztunk.
- Mi lenne az? – kérdezte Berta. – Talán eltűnt a plüsscsontod?
Zorka gondolatai a piaci őr drótszőrű kutyája körül keringtek. Rémálmaiban gyakran látta vérbenforgó szemeit. Veres hosszú ideig kóborkutyaként lődörgött a piac körül. Végül az őr megsajnálta, és ő hálából úgy vigyázta a kidőlt-bedőlt bódékat, mintha mindegyik a sajátja lenne.
![thumb](/uploads/resized/200x200_zorka-es-a-rendetlen-nyulak-08-ropi.jpg)
A nyuszi könnyes szemmel üldögélt a polc szélén. Erősen az oldalához szorította a kistáskát, amit Bogi holmija közül emelt el. Bogi, Zsutek és Berta szánakozva figyelték.
![thumb](/uploads/resized/200x200_zorka-es-arendetlen-nyulak-07-repaborton.jpg)
Bogi hol az ajtóra meredt, hol a répadarabokra, amelyeket anya színes kistányérban tett le Bogi asztalára.
- Gyere ki, Zorka! Anya már rég kiment – suttogta. – Segíts megenni a répát! Egyedül nem bírom!
Berta és Zsutek a bevetett ágyon szunyókáltak, amikor Bogi belépett a szoba ajtaján.
- Nahát! – csodálkozott Berta. – Hogy-hogy ilyen korán hazaértél?
Anya az ajtóban toporgott.
- Gyere már, Bogi, siessünk! Mi tart ilyen sokáig?
- Jaj, anya! Nem tudom, hogy a pöttyös szoknyát vegyem fel, vagy a pirosat?
![thumb](/uploads/resized/200x200_zorka-13-kalamajka-sunnyulsag.jpg)
Bogi a nappali szőnyegén játszott. Elmélyülten rakosgatta a lego kockákat. Kész, jelentette ki maga magának, és elégedetten nézegette a királylány új várát. Egyszer csak furcsa zaj ütötte meg a fülét.