Sokat dolgoztunk, hogy a mesemalom megszólalhasson. Így akkor is mesét hallgathatnak a gyerekek, ha a fáradt szülők egy hosszú nap után nem érkeznek kedvet a meséléshez, ám nem akarják csemetéjüket mese nélkül hagyni. Mert a mesére minden nap szükség van!
Az élet sokkal izgalmasabb lett, mióta Zorka beköltözött a könyvek mögé. Bogi délutánonként alig várta, hogy hazaérjen az óvodából. Szerencsére anya nem vette észre, hogy egy nyuszi is a gyerekszoba lakója lett,
Bogi dúlva-fúlva fogott bele a rendrakásba. Nincs játék, nincs játszótér, nincs fagyizás, így mondta a mama, és ha ő megmakacsolja magát, akkor az sajnos, úgy is van.
A bejárati ajtó irányából ismerős hangok hallatszottak.
- Jönnek! – suttogta izgatottan Berta. – Itt van Bogi és a mamája!
A nyuszi mancsával felcsippentette a maradék répát, a hátsójára huppant, és jóízűen rágcsálni kezdett. Ő csámcsogott, hát persze, csapott a homlokára Berta. Alaposabban szemügyre vette a jövevényt. Egészen csinos jószág, állapította meg.
A gyerekszoba ajtaja résnyire nyitva állt. Zsutek és Berta a küszöb előtt toporgott, és izgatottan fülelt. Odabentről furcsa hangok hallatszottak ki.
Berta maci türelmetlenül igazgatta a nyaka köré font kék masnit. Tekintetével Zsuteket kutatta, aki szinte eltűnt a kanapé sárga takarójának redői között.
A gerlefiú kíváncsian oldalra hajtotta a fejét. Alatta még remegett a villanyvezeték.
A házakat és a villanyoszlopokat titokzatos falragaszok lepték el. Színes papírfecnik hirdették lakótelep-szerte, hogy különleges esküvőre hívnak minden ott élőt.
A nyomozók nyitva találták a tízemeletes ház pincéjének lejáratát. Eleonóra elborzadva nézte a rozsdás vasajtót. Csakis valami gonosz rém rejtőzködhet odalenn, gondolta. Szólni nem mert, de titkon megragadta Tivadar kezét, és a sötétben együtt botladoztak lefelé a lépcsőfokokon. Szerencsére nem láthatja, mennyire elpirultam, kalimpált a fiú szíve.
A telihold kíváncsian kandikált be a pince a törött ablakán keresztül, figyelte, hogy csúszik le Mirci torkán az első falat. Ám a lyuk a következő pillanatban elsötétedett. Blans, Húzós és Mirci riadtan összebújtak.
A pince évek óta elhagyatottan állt a szomszédos tárolók között. Néhai ablakának perembe szorult üvegdarabjait szürke por borította, törötten tátongott, mióta Rosszcsont Öcsi, a lakótelep aranylábú focistája egyszer régen telibe találta.
- Mozdulni sem tudok! – panaszkodott Vendel bácsi. – Az elmúlt egy évben összesen nem ettem annyi krémest, mint most egy ültő helyemben! Még Tirex is derekasan jóllakott!
Eleonóra tétován toporgott az ajtónál.
- Az imént valaki csöngetett! – szólalt meg Vendel bácsi. – Talán nem hallottad?
- Dehogynem! – köhintett zavartan Eleonóra. – Máris megyek.
Az építőkockák hangos csörömpöléssel hullottak alá.
- Unom! – feküdt a hátára Milán. – Itthon semmit nem lehet csinálni!
Vendel bácsi magabiztosan vezette Franci nénit az egyforma épületek között. Eleonóra ugyanabban a házban lakott, ahol ő, csak éppen egy emelettel lejjebb. A bácsi azt is tudta, mikor van otthon. Elárulták a zongorafutamok. Ilyenkor Vendel bácsi lekapcsolt rádiót, tévét, és csakis a szomszédból áradó muzsikára figyelt.
A kóbormacskák elmerültek a falatozásban. Borneó feje is egyre mélyebben lógott be a dobozba. Húzós fejezte be elsőnek. Tekintetével Kamut kereste, ám a foltos macska még görnyedten hajolt a konzerv fölé.
- Uramisten! Mekkora dög! – sikított fel Franci néni.
Vészhelyzet van, csodába a titkos megfigyeléssel, suhant át az agyán, és előrontott a tujabokor oltalmából, hogy halálra rémült kandúrja segítségére siessen.
Cuki és Borneó másnap este is a Kotorékdombnál találkoztak.
Kamu a tujabokor felé indult. Görbe lábait óvatosan emelgette, mint aki meleg parázson sétál. Mióta rendszeresen evett, sokkal könnyebben járt, pedig neki kevesebb jutott az ételből, Húzós magának tartotta meg a vacsora legfinomabb részét.
Álmos, a kék városi busz, csendesen botorkált megszokott útvonalán. Az utolsó menet, biztatta magát. Még néhány utca, és ő is befut a garázsba, hogy a többiekkel együtt ünnepelje a Karácsonyt. Fáradtan körbenézett. Szenteste volt, rajta kívül szinte már senki nem járt az utcákon.