Sokat dolgoztunk, hogy a mesemalom megszólalhasson. Így akkor is mesét hallgathatnak a gyerekek, ha a fáradt szülők egy hosszú nap után nem érkeznek kedvet a meséléshez, ám nem akarják csemetéjüket mese nélkül hagyni. Mert a mesére minden nap szükség van!
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-31-a-talalkozas.jpg)
Dezső bácsi komótosan a fatelep hátsó fertályára kocog, amit magas léckerítés vesz körbe. Fegyelmezetten haladunk a nyomában, pedig én alig bírom türtőztetni magamat. A rövidnadrág mély zsebéből hosszas kotorászás után előkerül a megfelelő kulcscsomó.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-30-a-fatelepen.jpg)
A tenger türkiz hullámai megtörnek a hófehér vitorlás oldalán. Már közel van a sziget. Fehérarany homok csillog a pálmafák körül. Fűszoknyás bennszülött lányok gázolnak bele a vízbe, és mosolyogva integetnek.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-29-sankanak-nincs-jo-napja.jpg)
A menet a Rebarbara utcai ház elé ér. Mi kutyák elszántan lecövekelünk a kapu előtt.
![thumb](/uploads/resized/201x200_macskaajto-28-indulas.jpg)
Napsütéses szombat reggelre virrad. A tavaszi égbolt üdén szikrázik, amikor Edgár és én kilépünk a kapun.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-27-lebukas.jpg)
De hiszen ez Edgár! De hogy kerül ide? Biztosan észrevette a szökésemet. Nem hagyhatom, hogy a többiek megharapják! Hogy morognak! Ez a kutyáknál a támadás félreérthetetlen jele.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-26-ujra-a-szabad-erdoben.jpg)
Látom Edgáron, hogy csalódott. Palacsinta elment, és valószínűleg vissza sem jön. A gazda májassal tölti meg a fényesre nyalogatott macskatányért, és úgy álldogál a bejárati ajtó előtt, mint egy rakás szerencsétlenség.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-25-palacsinta-szokese.jpg)
Edgár hamar elment, csak Erzsi néni maradt a lakásban. Rengeteget motyogott, míg végül összetakarította romokat, és persze szidott is, ha a szeme elé kerültem.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-24-eszmenyi-lakotarsak.jpg)
Palacsinta elfoglalta a lakást. De ami még rosszabb, úgy bújik Edgárhoz, mint egy kiscica. Az én gazdám meg simogatja, cicukálja. Néha az az érzésem, hogy rólam már teljesen megfeledkezik.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-23-szabadsag.jpg)
Aranyos Peti bácsi belép a cellába, ahol még mindig együtt szomorkodunk Ubullal.
![thumb](/uploads/resized/212x200_macskaajto-22-babi-gazdara-talal.jpg)
Lassan megszokom a menhely rendjét. Reggel kapunk enni, inni, utána pedig rendszerint megjelenik aranyos Peti bácsi, és körülnéz a soron
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-21-ubul-tortenete.jpg)
Ó, ha tudnátok, hogy milyen helyes kis fekete pamacs voltam! Igaz, magasságra alig kisebb, mint most. A ház, ahova még kölyök koromban kerültem, egy falu szélén állt. Előtte sínpálya csillogott, s naponta legalább ötször mentek el arra a vonatok hol az egyik, hol a másik irányba eregetve a fehér füstöt
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-20-az-elvadultak.jpg)
Csendben ülünk a ketrecben, csak Ubul csettint néha a nyelvével, ahogy a vacsora hűlt helyét nyalogatja a fényes tányér oldalán. Úgy puszilgatja, mintha a menyasszonya volna. Azon gondolkodom, hogy mit mondhatnék Babinak.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-19-babi-tortenete.jpg)
Abban az alomban én voltam a legkisebb, ezért neveztek el így. A gazda kislánya külön adott enni nekem, mert a többiek mindent felfaltak, mire a tányérhoz furakodtam. Mókás volt a testvérkéimmel hancúrozni a parasztház udvarán, és nagyon szerettem szunyókálni is a frissen illatozó szénakazal tövében. Sajnos azonban, nem maradhattunk túl sokáig együtt.
![thumb](/uploads/resized/201x200_macskaajto-18-rossz-hirek.jpg)
A saját gyomrom hangos korgására ébredek. Álmosan beleszagolok a levegőbe. Hol vannak az orromat ingerlő, finom reggeli illatok? Csak kutyák erős kipárolgását érzem. Ébredj, Römi! Hiszen ez a menhely! Éhes vagyok! Bárcsak itt lenne a tulipános tálam!
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-17-a-kutyasoron.jpg)
Tomi lehajol, és átfogja a nyakamat. Biztosan észrevette, hogy mennyire izgatott vagyok. A szívem a torkomban ver.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-16-a-menhelyen.jpg)
A portás felemelkedik a székéből, hogy végigmérjen. A fülke parányi, és mintha minden megmozdulna benne, amikor feláll. Kész csoda, hogy a magas polcról nem esett a fejére a zsebrádió.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-15-uton-a-menhelyre.jpg)
Szinte látom magam előtt, ahogy Zoli kétségbeesetten körülnéz, és rájön, hogy mégis megszöktem. Pedig milyen gondosan kiplakátozta a környéket. Szegény Dugó! Biztosan őt szapulja, hogy miért nem vigyázott rám jobban. Micsoda kalamajka lesz ebből…
![thumb](/uploads/resized/200x200_pemete-karacsonya.jpg)
Kormos elégedetten strázsált a kamra ajtaja előtt. Fekete, téli bundája fénylett az első osztályú macskatáptól. Jutalmul kapta Ella nénitől, amiért kiűzte az egércsaládot a kamrából. Pedig könnyű munka volt, gondolta a kandúr.
![thumb](/uploads/resized/200x200_macskaajto-14-ujra-szokesben.jpg)
Zoli egész délután egyedül most nyit be hozzánk. Fejét vakargatva komoly tekintettel körbenéz, s miután megállapította, hogy nem faltuk fel egymást, és még a szoba is épen maradt, hátat fordít. Hirtelen megtorpan, és visszanéz ránk.
![thumb](/uploads/resized/200x200_rendetlen-nyulak-2-kulonos-kivansag.jpg)
Mikulás a dolgozóasztala mellett ült. Olvasószemüvegét az orra végére csúsztatva, gondterhelten olvasgatta a kívánságlistákat.