Mesemalom

A kis Hanka volt Hanka néni legnagyobb unokája. A nagymama már nehezen mozgott, de azért mindig mosolygott, amikor kisétált a gyerekekkel a játszótérre. Már több mint két órája kinn voltak aznap, a kicsik mégsem nem akarták abbahagyni a játékot.
- Hadd libikókázzunk még egyet! - kuncsorogtak a nagymamának.
Hanka azonban már nem érzett kedvet a mulatsághoz. Letelepedett a padra a nagymama mellé, és barna copfjait pofozgatta.
- Mi az kicsim? Fáradt vagy?
- Nem, csak jó melletted üldögélni. Úgy szeretem, amikor mesélsz nekem.
A nagymama megsimogatta Hankát.
- Tudod, kicsim, egyszer az én kincsestáram is kiapad. Hanem...
Hanka nem értette, miért hallgatott el hirtelen a nagymama.
- Mi az? Mi a baj?
A nagyi szeme egyszerre csak felcsillant és huncut mosoly telepedett az arcára.
- Igen! Emlékszem már! Hogyan is felejthettem el! A város szélén, a kis ösvény végénél...
- Mi van ott, nagymama? - kérdezte kíváncsian Hanka.

Hanka néni orra végére biggyesztette a szemüvegét, és kipattintotta ezüstgombos fekete táskáját. Hosszasan keresgélt benne, míg végre megtalálta a jegyzetfüzetét, és mellette az öreg, négyszínű tollat. Kihajtotta a füzetet, és kitépett egy megsárgult lapot. Ajkait összeszorítva koncentrált, hogy helyesen rajzolja le unokájának a helyet, ahol majd titok nyomára bukkanhat.

- Mi ez, nagymama?

Hanka néni rejtélyesen mosolygott, és csak ennyit mondott.

- Emlékszel arra a helyre, ahol a múlt hónapban kirándultunk? Ahol leszálltunk a sárga buszról. Tudod, az a hely, ahol kislánykoromban laktam!
- Emlékszem nagyi!

A nagymama gondosan összehajtogatta a rajzot, és Hanka kezébe nyomta.

- Jó! Ez egy térkép, és elvezet egy titkos helyre. Ugyanarra a sárga buszra szállj fel, ugyannál a megállónál szállj le! Ha ott vagy, a térkép szerint haladj!

Hanka értetlenül nézett.

- De mi van ott, nagymama? Áruld el!
- Nem, nem tehetem! Arra kérlek, hogy csak akkor menj el oda, ha valami miatt rettenetesen szomorú lennél.

A nagymama tekintete a távolba révedt. Úgy tűnt, egy pillanatra elfelejtette a játszóteret, az unokákat, és valahol egészen messze jár. Hirtelen összerázkódott, és témát váltott.

- Apádék mérgesek lesznek, ha lekéssük a vacsorát. Gyerünk Hanka, szedd le a libikókáról a kicsiket, indulnunk kell!
- De nagymama...

A nagyi intett a kezével. Végérvényesen lezárta a témát, Hanka hiába nyaggatta, egy szóval sem árult el többet a titkos térképről.

- Hát jó! - mondta Hanka duzzogva.

Elindult, hogy összenyalábolja a kicsiket.