Mesemalom

Fréza rezzenéstelen arccal menetelt előre a többiekkel. Friss erő töltötte el. Büszkén nézett szép szál fiára, a zsarnok erőskezű fogvatartójára.
Már egészen közel jártak a Szivárvány Palotához, amikor Fréza először megtántorodott. Ezen a környéken már hallaniuk kellett volna a malom meséjét, ám helyette egy fülbemászó, éteri muzsika terjengett a levegőben, és bekúszott a fülükbe, a fejükbe.
Aldin nem értette, mitől olyan kába hirtelen. Eleinte csak a fáradtságra gyanakodott, hiszen hosszú ideje úton voltak már. Érezte, hogy a börtönévek nem múltak el nyomtalanul felette, pedig mindent megtett, hogy erejét megőrizze. Észrevette azonban, hogy még Adorit, az ő fiatal és erős fia is megtántorodik.
- Mi az, mi történik itt? - kapott homlokához a király. - Mintha valami varázslat terjengene a levegőben. Szédülök!
Arszin szeme felragyogott.
- Semmi baj, kedves uralkodótársaim! Hamarosan jobban lesztek, hallgassátok nyugodtan ezt a szép, pihentető muzsikát!
De Arszin szavaira ekkor már senki nem figyelt. Mindhárman kábultan forogtak a mezőn. Adorit kezéből kicsúszott a kötél, Arszinnak csak néhány erőteljes mozdulatot kellett tennie, hogy a csuklóit összeszorító hurkot szétfeszítse. Zsibbadt kezét átmozgatta, és közben élvezettel tanulmányozta a varázsszer hatását. A ténfergő királyi család látványa féktelen hahotára ingerelte. Csak akkor komorult el, amikor észrevette, hogy a szépséges Fréza még kábulatában is a férje kezét fogta.
- Te most velem jössz! - kiáltott rá Frézára, és csuklóját megragadva vonszolta maga után a tehetetlen szépséget.
A Nadály felett megdördült az ég. Gorgosz, aki Arszin minden mozdulatát figyelte, évszázadok óta nem volt ennyire haragos. Szájíze keserűvé vált, keze ökölbe szorult.
- Ha te így, hát én úgy!
Hosszú ujjait lassan szétterpesztette, keze remegett a szétáradó energiától. Gorgosz elsuttogott varázsigéi szálltak keresztül Kalandria kék egén. Arszin összerogyott, mielőtt átkelhetett volna a Kalandriai-szoroson.
Fréza összekötött kézzel tántorgott a kövek között. Csak néhány métert tudott megtenni, aléltan zuhant el egy árokparton.
A mesemalom mellett, félnapnyi járóföldre az ároktól, ahol Fréza ájultan feküdt, Rukk és Trakk vállvetve dolgoztak. A kis, fehér zsák száját szélesre nyitották, és két marokkal hordták a rejtőzködő gomba spóráját a fertőzött búzára. Természetesen a malommal kezdték, de azt Arszin olyan alaposan teletömte a fertőzött búzával, hogy csak a garat tetején tornyosuló búzaszemekre került a porból.
- Időre van szükség, amíg a spórával kezelt búza leér a malomkövekhez. De addig is szórjunk minden zsákba, és keverjük át alaposan egy szedőlapáttal! - magyarázta Trakk.
Hosszú órák teltek el. A mesemalom még mindig Gorgosz varázslatát őrölte. Rukk egyre jobban nekikeseredett.
- És mi lesz, ha a te Szolanszodnak nincs igaza, és ez a por nem jó semmire?!
- Akkor megvárjuk, amíg a malom ledarálja a fertőzött búzát, és elhallgat. Ahogy elnézem, ez egy-két napba is beletelik. Az új búzát lassabban őrli a malom.
- Félek, ez nem segít rajtunk! Arszin addig idehozza a katonáit, és Kalandria hiába tér magához, felkészületlenül, és a mesemalom ereje nélkül fegyvertelenül néz szembe a hatalmas logíriai sereggel. Gondolj csak bele ebbe a szörnyűségbe! Még mi, tippantók sem élhetünk kedvünk szerint, ha Arszin szerzi meg az uralmat a bolygó felett!
Trakk maga is aggódott, de nem akarta, hogy Rukk félelme átragadjon rá. Rákiáltott.
- Nem érted, mit mondott Szolansz?! Sopánkodni később is ráérünk, most dolgoznunk kell! Gyerünk, tisztítsd a zsákokat. Ha Szolansznak igaza van, Kalandria, és a Terdon bolygó sorsa a mi kezünkben van! Sírni-ríni meg ráérünk, ha már minden elveszett. Tippantó! Járjon a kezed!
Azzal derékig hajolt bele az újabb búzászsákba, hogy elkeverjen benne egy adag spórát, és hogy Rukk véletlenül se vegye észre kétségbeesett arcát.