Mesemalom

A kalandriai búzamezők aranyosan hullámoztak, ahogy a szellőfiúk óvatosan elsuhantak felettük. A kövér búzaszemek ilyenkor erősen kapaszkodtak, féltek, hogy kipottyannak a kalászok kibontakozó öleléséből.
Aki élt és mozgott az aratásra készülődött. A kalandriaiak kalákákban indultak meg a búzamezők irányába. Ez volt az a nap, amikor a legszebb, legizgalmasabb kalandjaikat elmesélték egymásnak, miközben szorgalmasan learatták, és kévébe kötötték a búzát.
Arszin egy hatalmas fát választott búvóhelyül, közel a mesemalomhoz. Úgy döntött, nem kockáztat, félt, hogy a tömegben valaki ráismerne. Elhelyezkedett a lombkoronában, és várta az aratók érkezését.
Melle dagadt a büszkeségtől, amikor arra gondolt, hogy egyetlen csellel beveszi egész Kalandriát. Csak meg kell várnia, hogy az első néhány zsák tartalmát beöntsék a malomba. A mételyes mákonnyal megfertőzött búza kifejti csodás hatását, és a kábulat hatalmába keríti a kalandriai népet. Ő meg szépen hazasétál, riasztja Perdömöt és a hadurakat. Gyerekjáték lesz megszerezni a hatalmat az ország felett, ha egyszer a mesemalmot megmérgezte.
Arszin rengeteget ábrándozott arról, hogy újra felmegy a Nadályra, és elmeséli hősies hódítását Gorgosznak, a kígyóhajú, szépséges boszorkánynak. Úgy képzelte, hogy ha a Terdon bolygó egészen az övé lesz, akkor a Nadályra, a góliátmadarak fészke mellé építteti fel égbe nyúló palotáját. Úrnője Gorgosz, szolgálója a makacs Fréza lesz.
Arszin izgatottan nézte, amint az első kalandriaiak megérkeztek a búzamező szélére.
A nap ragyogott az égen, az aratók ingujjra vetkőzve dolgoztak. A cséplés a vízpartiak dolga volt, a sejemanók pedig ügyes kis lapátjaikkal szorgalmasan zsákoltak. A szellőfiúk is besegítettek, gondosan kupacokba fújták az elhagyott búzaszemeket és a pelyvát. A búzamező csak úgy zsongott a sok történettől.
A tavalyi búza már elfogyott. A mesemalom elhagyatottan állt a búzamező szélén. Trunknak feltűnt, hogy a malom mintha kicsit fakóbb lenne, mint aratás előtt lenni szokott. „Majd az új búza átcsiszolja a gyémántszilánkjait!" - gondolta, és elhessegette rosszérzését.
Sötétedett. Lassan véget ért a munka. Kalandriában alkonyatkor kezdődik az aratási ünnepség, amit mindenkor az uralkodó nyit meg. Abakusz és Silabusz is felkészült, hosszú és cikormányos beszédet írtak az alkalomra.
A mesemalomtól jó néhány mérföldre egy kocsi vágtatott, benne Furunk, Trakk, Szolansz és Híria. Híria aggodalmas tekintettel nézett a lemenő napra.

- Ha nem érünk oda időben, mindennek vége! Félek, én sem tudok majd ellenállni Gorgosz varázslatos mákonyfőzetének!
Szolansz a tippantóhoz fordult, és így szólt.
- Figyelj jól, Trakk! Ha nem érkeznénk meg időben, csak te segíthetsz! Az már bebizonyosodott, hogy a tippantókra nincs hatással a mételyes mákony. Hosszú ideje kísérletezem gyógynövényekkel, és ismerek egy csodálatos gyógyírt. Azt olvastam, hogy mákonynak egyetlen ellenszere van, az pedig a rejtőzködő gomba spórája. Régóta gyűjtöm ezt a ritka kincset. Íme!
Szolansz egy sűrűszövésű vászonzacskót húzott elő a táskájából, és a megszeppent tippantó markába nyomta.
- Arra kérlek, hogy szórj ebből a porból a fertőzött gabonára, és az így kezelt búzával öntsd fel az őrlőmalmot. Velünk ne törődj, történjen bármi!
- De... - hebegte Trakk.
- Nincs de! - parancsolt rá Szolansz szigorúan.
Híria korát meghazudtoló fürgeséggel a kocsis mellé pattant, és még gyorsabb vágtatásra bíztatta az izzadtságtól csatakos lovakat.

Arszin egy ideje komoran figyelte a látóhatárt. Nézte a közeledő porfelleget, amit a száguldó kocsi vert fel. Megnyugodva tapasztalta, hogy a lovak egyszerre csak nyerítve lefékeznek. Kő került az egyik kerék alá, és a kocsi tengelye megroppant.
Az utasok elkeseredetten kászálódtak ki a romok közül. A mesemalom melletti búzamező még beláthatatlanul messze volt.
- Gyerünk, gyalog megyünk tovább!- adta ki elkeseredetten a parancsot Híria. - Nincs vesztegetni való időnk!