Mesemalom

A furmány igazat mondott. A bozótos egyre gyérült, s hamarosan egy vörösen fénylő mezőn találták magukat. A pipacsok pártalevelei a látóhatárt pirosra színezték, pompájukat a mező szélén gyökeret eresztett, kíváncsi kankalinok sárga irigységgel figyelték. Az utazók tátott szájjal csodálták a pipacsmezőt.
- Merre induljunk? - nézett körül Mimi tanácstalanul. - Igazán nem szeretnék belegázolni ebbe a fenséges pipacsmezőbe.
Lupi négykézlábra ereszkedett a zöld fűben. Tenyerével hevesen csapkodni kezdte a földet.
- Talán ez beválik...- morogta az orra alatt. - Be kell válnia...
Picasso melléugrott.
- Te mi az ördögöt művelsz?
- Ne zavard! - kuporodott mellé Kajtánka. - A hoppanyulakat hívja!
- A mi? Minyukat?!
- A hoppanyulakat. Talán nem mondtam elég érthetően?
Mimi is értetlenül bámult Lupira. Végül Kajtánkának megesett a szíve tudatlan utastársain, és magyarázni kezdett.
- A hoppanyulak régóta élnek Pipacsmezőn. Szinte együtt lélegeznek a virágokkal. Ahova a hoppanyulak ugranak, ott engedelmesen széthajlanak a virágok, utat engedve barátaiknak. A határlesők is így kelnek át Pipacsmezőn, amikor portyázni indulnak.
Mimi bólintott.
- Értem! De miért hívják őket hoppanyulaknak?
- Ez igazán egyszerű! Kétféle hoppanyúl létezik. Kíváncsi vagyok, melyik fajtát tudja Lupi idecsalogatni.
Ám mielőtt még Kajtánka el tudta volna magyarázni a két faj közötti különbséget, Mimi felkapta a fejét egy hangra, amit már egész közelről hallott.
- Hoppa-hoppa-hoppa! - kiabált valaki vidáman.
A pipacsmező pártalevelei, mint a báli szoknyák, hullámzó táncba kezdett. A mező itt-ott megnyílt, és foltokban látni engedte a pipacsok törékeny, zöld szárait, karcsú leveleit. A zöld foltok közepén fehér nyúlfül emelkedett a magasba, azután - a folttal együtt - eltűnt, hogy újabb helyen tűnjön fel.
- Hoppa, hoppa, hoppapa! - ugrott eléjük a mezőn portyázó nyuszi. - Fuvar kellene? - nézett kajánul Lupira. - Éppen ráérek.
- Ahogy mondod!
- Hova mennétek? Talán e díszes vendégsereg a Pipacskirálynő előtt kívánna hódolni? - pukedlizett a nyúl.
- Nem... - rázta meg a fejét Kajtánka. - Igazán megtisztelő lenne, és köszönöm neked, talán legközelebb. Most sietős dologban járunk.
- A Magas Hágóhoz kell mennünk! - szólalt meg Mimi türelmetlen hangja.
A hoppanyúl kíváncsian fürkészte.
- Embergyerek vagy, ugye? Ritkaság egy valódi kislány ezen a környéken. Olyan különlegesség, hogy nem is láttam még errefelé a fajtátokból. Szerencsére a nagypapám mesélt rólatok. Látod, milyen jó mesélő volt az öreg! Egyből felismertelek! - húzta ki magát büszkén.
A nyúl most Picassot mérte végig.
- Hát ez meg kicsoda? Talán valami rövidfülű nyúlféleség lennél?!
- Kikérem magamnak! - felelte sértődötten Picasso. - Még hogy én nyúl!
- Úgy érti, hogy ő sajnos, nem olyan aranyos kis nyuszi, mint te! - vágott közbe sietősen Mimi. - Ő a cicám, Picasso.
- Értem! - bólogatott a hoppanyúl, ám fél szemével gyanakvóan nézegette Picasso sötét foltjait.
Lupi felegyenesedett.
- Átviszel minket a Pipacsmezőn?
- Hát persze! - rikkantotta boldogan a fehér nyuszi. - De azt tudnotok kell, hogy fuvardíj is van. De ne ijedjetek meg. Ma akciós nap van. A fuvardíj mindössze két répa! Tegnap még egy kukoricát is kértem volna az átkelésért.
Kajtánka belekotort az iszákjába.
- Még szerencse, hogy magamnak is hoztam egy kis répát az útravalónak - morogta az orra alatt, miközben kezével a holmija közt matatott. - Itt is van. Tessék! Frissek, jó ropogósak.
A hoppanyúl nem teketóriázott. Azon nyomban jóízűen befalta a répát. Kajtánka csak nézte, és közben nagyokat nyelt.
- Indulhatunk! - kiáltotta elégedetten a nyúl. - Gyertek szorosan a nyomomban! - Hoppa-hoppa-hoppapa! Senki ne maradjon le!
A nyúl szélsebesen ugrált előttük. Valamennyien nagyon igyekeztek, hogy követni tudják. Már majdnem a Pipacsmező másik szélénél jártak, amikor ismerős hangra lettek figyelmesek.
- Hoppá! - kiáltotta egy hatalmas, szürke nyúl, és megperdült a levegőben. - Hoppácska!
Nyomában egy furmány loholt, aki éppen úgy igyekezett tartani kísérőnyula tempóját, ahogyan ők.
- Ő a másik fajta - magyarázta lihegve Kajtánka Miminek. - Az óriási hoppányúl.
- Ő biztosan nem érte volna be csupán két sárgarépával, ahogy elnézem...- sóhajtott Mimi.