Mesemalom

Lele boldogan simogatta csodásan megformált szakállát, takarosan göndörödő fürtjeit.
- Köszönöm, Kajtánka! Hogy meglepődik majd Pirulina!
- Igazán nincs mit! - pirult el Kajtánka. - Örülök, hogy segíthettem. És tényleg nagyon csinos vagy így! Innentől fogva a szerelmed rá se tud majd nézni másra!
Mimi közelebb lépett a furmányhoz, hogy megcsodálja a remekbe szabott szakállt.
- Kajtánka, te aztán értesz a fonás művészetéhez! - biccentett elismerően.
- Igyekszik a tüsténmanó... - vörösödött el még jobban a manólány.
Mimi a furmány ragyogó arcát nézte, és egyszeriben elkomorodott.
- Te is tehetnél értünk valamit! - gondolkodott el. - Zordonnordba tartunk. Nem tudod, ez az ösvény valóban oda vezet?
A furmány arcáról egyszeriben lefagyott a mosoly, és gyorsan hadarni kezdett.
- Zordonnordba?! Mit akartok ti ott? Talán nem kedves az életetek? Hisz egyetlen egy van belőle mindenkinek! Azon a földön rettenetes hideg van. De nem az a legnagyobb baj. Ha nem tudnátok, hát megmondom, mi az. Zordonnordban lakik a Nagy Zombor. Furmányföldön mindenki attól retteg, hogy mi lesz velünk, ha elunja a magányt a zord vidéken és elindul az országunk felé.
- Olyan rettenetes alak ez a Nagy Zombor?
- Iszonyatos! Hatalmas! - mutatott a magasba a furmány. - És szőrös is! Mesélték a határlesők. S ki tudja, mennyi időnk van még? Alig győzik szállítmányokkal, minden játékra gyorsan ráun. Az egyik határleső szerint a jégbarlangja előtt óriási halom gyűlt össze azokból a játékokból és csecsebecsékből, amiket a mi szorgalmas határlesőink hordanak neki. Talán már holnap végleg ráun ezekre. Megindul felénk, és a furmány nemzetségnek írmagja se marad...
Picasso keserves nyávogásba kezdett.
- Minek mennénk mi oda?! Menjünk inkább haza! A puha ágyamban akarok kiflicskébe kuporodni.
- Meg kell találnunk a barikarit! - felelte elszántan Mimi. - Én tovább megyek. Aki fél, az visszafordulhat.
Picasso elhallgatott, és óvatosan Mimi lábához simult.
- Tudod, hogy soha nem hagynálak el! Ha megőrült a gazdám, hát megőrült. Én vele tartok.
Mimi a tüsténmanókra nézett.
- Hát ti? Nem kísértek bennünket tovább, ugye? Igazán ne legyen lelkiismeret furdalásotok, már eddig is rengeteget tettetek értünk. Igazán hálás vagyok nektek!
Lupi kihúzta magát.
- Azt már nem! - felelte határozottan. - Hagyjunk benneteket egyedül a bajban? Szó sem lehet róla! Ugye, Kajtánka, te is így gondolod?
- Hát persze! - mosolyodott el a manólány. - A tüsténmanó ott segít, ahol tud. Úgy látom, jó kis kalamajkába készültök belemászni. Ott a helyünk. Hátha sikerül benneteket kihúznunk belőle!
Lele szeme felcsillant.
- Kislány! - kiáltotta. - Talán elég lesz, ha a határlesőkkel beszélsz! Ők egészen biztosan tudják, mi mindent szállítottak a zordonnordi határhoz. Meglehet, hogy amit te keresel, nincs is a beszállított holmik közt.
- Ez aztán a furmányos gondolat! - bókolt Mimi. - Tudnál segíteni, merre találjuk meg őket, a határlesőket?
- Hát persze! Ha elértek a bozótos túlsó széléhez, menjetek tovább egyenesen a Pipacsréten át. Onnan pedig irány a Magas Hágó. El sem téveszthetitek az irányt. A Hágó tetején vertek tábort a furmány határlesők.