Mesemalom

Kajtánka jó sokáig fésülgette a furmány szakállát, amitől a mogorva manó egészen megszelídült.
- Miért aludtál fényes nappal? - törte meg a csendet Lupi. - Szokatlan egy furmánytól. Ti mind olyan éberek vagytok.
- Mert félek! - dörmögte Hopszi az orra alatt.
Mindkét tüsténmanó leesett állal bámult rá.
- Ezt nem értem - szólalt meg Mimi. - Amikor én félek, nem tudok elaludni. Ilyenkor odabújok anyukámhoz. Néha éjszakánként rémes árnyakat látok. Ha a mamám már visszament a szobájába, bebújok a takaróm alá, és magamhoz szorítom a mackómat. Van, hogy egész éjszaka ébren vagyok.
Hopszi elkomorodott.
- Azt mondják, hogy Zordonnord ura, a Nagy Zombor, rettenetes félelmetes - magyarázta. - A kisujjával is meg tud semmisíteni egy furmányt. Azt is mondják, hogy már nagyon unatkozik. Ha ráun a beszállítmányokra, bármikor elhagyhatja Zordonnordot. Hát ezért félek én!
- A micsodára un rá? - kérdezte Mimi, meglehetősen udvariatlanul.
- Talán nem hallottad amit mondtam?! - kérdezte sértődötten Hopszi. - A be-szál-lít-má-nyok-ra.
Mimi elgondolkodott.
- Te talán ismered a híres Nagy Zombort?
- Az túlzás. De szorgalmasan megfigyelem - folytatta csillogó szemmel. - Alapító tagja vagyok a Zombor Megfigyelő Csapatnak!
Hopszi lehajolt, benyúlt az alá a bokor alá, ahonnan nemrég rángatták elő, és kihúzott egy messzelátót.
- Ez itt a megfigyelőeszközöm. Nagyon egyszerű - folytatta lelkesen. - Felmászol egy fa tetejére, csak a biztonság miatt, és a szemed elé teszed ezt itt ni.
- A messzelátót - bólintott Mimi. - Mifelénk ezt így nevezik.
- Úgy is lehet mondani - törődött bele a furmány.
Kajtánka felé fordult.
- Ne hagyd abba a kényeztetést! - kérlelte. - Úgy jobban megy nekem a mesélés.
A tüsténmanó lánynak nem kellett kétszer mondani, újra belekezdett a manószakáll fésülgetésébe.
- Szóval, ez a Nagy Zombor mostanában rettentő módon unatkozik - folytatta Hopszi. - Ül a barlangja előtt, és maga elé mered. Ezért határoztuk el, hogy viszünk neki ezt az. Érdekes dolgokat. Azért szórakoztatjuk, hogy maradjon szépen odahaza, Zordonnordban.
Mimi a homlokára csapott.
- Lehet, hogy az én barikarimat is egy furmány csente el?! Talán éppen ezért?
- Meglehet. Ha érdekes, jó esély van rá - bólogatott Hopszi. - De mi az a barikari? - nézett érdeklődve Mimire.
- A barátság jelképe! - húzta ki magát Mimi.
- Az fontos - bólintott a manó.
Lupi mindeközben elgondolkodva nézett maga elé.
- Egy valamit még mindig nem értek - szólalt meg. - Ha félsz, hogy tudsz aludni?
- Megmagyarázom! - emelte magasba görbe ujját Hopszi. - Aki sokat alszik, az jobban nő, ugye?!
Meg sem várta, hogy bárki válaszolhasson a kérdésére.
- Ha elég sokat alszom, akkora leszek, mind a Nagy Zombor. És ha akkora leszek, akkor nem kell majd félnem tőle. Egyszerűen birokra kelek vele. Furmányos, ugye?
- Hm... - töprengett Mimi. - Van benne valami. Anyukám is azt mondogatja, hogy akkor nővök nagyra, ha sokat alszom.
Lupi kétkedve nézte a furmányt.
- Meg tudod mondani, hogy lehet eljutni Zordonnordba? - kérdezte Mimi.
- Hát persze! Menjetek végig ezen az ösvényen egészen addig, amíg észre nem vesztek egy hatalmas sziklát. Az ott Zordonnord határa.
Hopszi elgondolkodott.
- Te oda akarsz menni?!
- Igen!
- Vigyázz magadra! - mondta komoran.
A furmány végigsimított frissen fésült szakállán. - Mit műveltél, te manólány? - kiáltott fel. - Tönkretetted a gyönyörű szakállam.
Kajtánka széles mosollyal nézte a művét.
- Ugyan! Csak befontam! Nekem így is tetszik!